Az utóbbi időben sok felszólalás tárgya volt a boszniai közigazgatás nem annyira a delegáczióban, mint a hirlapokban. Ezek arra inditották a magyar delegáczió egyik tagját, Ernuszt Kelement, hogy nyilatkozatra szólitotta föl a közös pénzügyminisztert. Kállay közös pénzügyminiszter hétfői hosszabb nyilatkozata eloszlatta amaz aggályok egy részét, melyek a boszniai közigazgatás tekintetében fölmerültek, de nem volt elég kimeritő arra, hogy minden irányban tiszta képet nyujtson a boszniai közállapotokról.

Tény, hogy Boszniában a magyar ipar és kereskedés nagyon kevés tért birt magának hóditani s hogy azok a nagy összegek, melyeket e tartományra költöttünk s még egyre költünk, a magyar közgazdaság számára nem kamatoznak. A mi haszon Boszniából van, az az iparosabb és vállalkozóbb Ausztriának jut.

Bosznia tudvalevőleg közjogilag egészen kivételes helyzetben van. A berlini kongresszus Ausztria-Magyarországra bizta a kormányzását, de névleges uralkodója a szultán maradt. A két törvényhozás a közös pénzügyminisztert bizta meg a tartomány kormányzásával. Az azonban tényleg sem nem Magyarország, sem nem Ausztria ügye, de közösügy sem, mert hisz a közösügyeket a törvény szigoruan meghatározza.

Ebből a kivételes helyzetből az következik, hogy Bosznia költségvetését előterjesztik ugyan a delegáczióknak, de csak tájékozásul. A delegácziók azt meg nem szavazzák. A zárószámadásokat nem ellenőrzi semmi parlamenti testület. Alkotmányos ellenőrzés tehát a boszniai költségekre nincs.