Svájc pénzügyei, amelyek az utóbbi időben igen kielégitő módon alakultak, most kedvezőtlen fordulatot vettek, amennyiben az 1900. évi költségvetés – első izben 7 év óta – 2 millió frank hiánynyal zárul. 1893-ban a hiány kerek 8 millió frank, 1894-ben 103 millió frank volt, ellenben 1897-ben már 397 millió frank fölösleget lehetett konstatálni. Most ismét kedvezőtlen az eredmény és attól lehet tartani, hogy egynehány évig gyökeres javulás nem is fog bekövetkezni.

Svájc pénzügyeinek legfontosabb része a vámok, amelyek a kiadásokat fele részben kell, hogy fedezzék, de összegük olyan ingadozó, hogy csak a véletlennek köszönhető, hogy a szövetséges államok pénzügyeit eddig súlyos válság nem érte.  A vámbevételek 1899-ben kerek 51 millió frankot tettek, 1900-ban kerek 3 millióval kevesebbet, a folyó év elmult négy hónapjában pedig ujabb 2 millióval nagyobb visszaesés mutatkozik. Ha ez a csökkenés tovább tart, akkor még az 1901-re előirányzott 48 millió frank sem lesz elérhető, ami az ez évi költségvetést felette kedvezőtlenül befolyásolná.

Az államtanács ama nézetének adott kifejezést, hogy a vámbevételek csökkenése nemcsak a legutóbbi jó aratás következménye, hanem még más hosszabb ideig eltartó okok, mit az üzletmenet pangása és az ebből következett kisebb fogyasztóképesség, a megtapadt épitési tevékenység stb. is belejátszottak a viszonyok alakulásában. De érezhetővé vált ez a visszaesés más állami üzemeknél is, első sorban a postánál, távirdánál és telephonnál.

Másrészt az állami kiadások nélkülözik az állandóság jellegét és folyton növekednek. Igy a hadsereg szükséglete 245 millió frank, szintén több mint az előző évben és az összes vámbevételeknek majdnem felét fölemésztik. Ezek az állapotok persze nem lehetnek tartósak; vagy megtakaritásokat kell eszközölni, vagy ujabb bevételi forrásokat teremteni.