Minden ujság olvasó sokat hallott már Musolino nevü olasz rabló-kapitányról, a kit sok rablásért, gyilkosságért tömlöczbe vetettek.

Mikor pedig kiszabadult és visszament a regényes Sziczilia szigetére, az ő hazájába, boszút fogadott, hogy megtorolja hosszú fogságát mindazokon, a kik a törvényszék előtt ellene vallottak. Valóban ugy is tett. Többeket meggyilkolt, aztán a hegyek közé vetette magát.

Sziczilia szigetén, az ilyen Rózsa Sándor-féle emberek még mindig nagyon a néphez forrottak. Musolino is gyilkolhatott, vagyonosokat fosztogatott, mégis a falusi és hegyi lakosság mindig egérutat adott neki.

A kormány végre egy csomó zsandárt küldött rá, nagy dijat tűzött a fejére. De elfogni igy sem sikerült. Körülvettek egy hegységet a zsandárok, a carabinerik, hogy Musolinot kiéheztessék, de hónapok óta Musolino a hegyek közt biztonságban maradt, a zsandárok nem birtak hozzá férkőzni. A hegyi pásztorok vele tartottak.

Hosszu hónapok mulva érkezik a hír, hogy Musolinonak vége. Meghalt, de a zsandárok kezére nem jutott az olasz Rózsa Sándor. A hegyek közt tüdőgyulladásba esett és az ölte meg. Musolino egy sátorban huzódott meg nagy betegen és egy arra haladó öszvérhajcsárt kért meg, hogy hívjon hozzá orvost.

Mikorára az orvos, lovag Sciro megérkezett, Musolino már haldoklott. Leotti carabineri hadnagy azonban, a ki a Musolinot üldöző csapatokat vezeti, eddig még nem küldött hivatalos jelentést Musolino haláláról.

Meglehet, hogy nem is így történt. Musolino meg se halt, déli Olaszországban el sem hitték. De Musolino már csak ilyen legény. Semmi sem bizonyos róla.