Mint tudjuk, az erkölcsök soha nem voltak egyértelműek. Mindig létezett egy „nyilvános – hivatalos” szabályozás s mellette mindig megbújt egy „valódi”, amit házi használatra, kimondatlanul alkalmaztak.

Különösen érvényes ez a nemek kapcsolatára és a szexualitás szabályozására. A kezdeti idők kivételével soha, még véletlenül sem esett egybe a „valódi” morál a „legálissal”.

Legendák születtek például a középkori kolostorok és zárdák világáról, számos történetet írtak az egyházi vezetők és középkori államférfiak (és nők) törvénytelen gyermekeiről – s ugyanakkor soha olyan prűd nem volt a korszellem ezzel a kérdéssel kapcsolatban, mint éppen ekkor.

És eljött a huszadik század. Azt gondolnánk, hogy a polgári gondolkodás, a felszabadult, önkifejező, kényelemben élő ember már nem kényszerült rá ilyesféle csúsztatásokra, főleg Freud után nem! A csábító asszony egyszerre bukkant fel a tudatalattiból és a színpadon, (fő)szerepet kapott az álmokban és a tudományos életben. Soha jobb alkalom az elv és a valóság összehangolására!

Megkönnyíthette volna a dolgot a tudomány és a technika fejlődése is, hiszen megszületett a „modern” fogamzásgátlás és egyre több felvilágosító jellegű kiadvány – fotókkal illusztrálva! – hirdette a szexualitás „normális”, sőt „kívánatos” voltát. Igaz, hogy ezeket még „diszkrét csomagolásban” ígérik tulajdonosának eljuttani és a könyvesboltok polcain magukat kínáló romantikus regények éppen az ellenkezőjéről, a szerelem deszexualizálódásáról szólnak. 

Akkor most beszélünk vagy hallgatunk róla? Szabad vagy tilos? Mi is történik valójában? Úgy tűnik, az újkor mindenesetre fokozatosan „szekularizálja” a szexualitást és egyre inkább szétválasztja a nemzést és az élvezetet. A nemi- és szociális szerepek egyre inkább szétválnak s bár mindkettő egyre karakteresebben fogalmazódik meg, más-más csatornákon jut el - ugyanahhoz a közönséghez.

S hogy a szakadék áthidaltassék, megszületik a „szükséges rossz” elmélete, először is Bene Ferencz közegészségügyi tankönyvében:

"... kéjnőket sem magánházakban, sem nyilvánosházakban nem szabad megtűrni; amíg azonban a városok berendezkedése oly tökéletlen, hogy a polgárok nagy száma nőtlenségre kényszeríttetik, a törvénytelen közösüléseket semmiféle törvények nem tudják megakadályozni, mert ellenkeznék az emberi természettel; hogy mégis a férjes asszonyok boldogsága meg ne zavartassék, a kéjnőket mint szükséges rossznak kell tekinteni. Különösen szükséges pedig a prostitutio a nagyobb városokban, a hol a nőtlen fiatal emberek száma (katonaság, tanuló ifjuság stb.) sokkal nagyobb."

A Népszava egy cikkében erkölcsi szempontból ítéli meg ugyanezt a kérdést:

"Ha azt akarja a mai kor embere, hogy ő jó legyen, akkor előbb mást rosszá tesz és ennek árán lesz maga jóvá. Ha azt akarja a mai társadalom, hogy erényes női legyenek, előbb tönkretesz nőket, hogy ezek árán lehessen erényes is a társadalomban".

Azért nehogy azt higgyük, hogy itt a szegény, kiszolgáltatott, a társadalom és az „erényes” nők oltárán feláldozott prostituáltakról esik szó! Hiszen "prostitutio csak addig nem létezett, a míg a nő tudatára nem jött annak, hogy azért, a miért ő magát a férfinak átengedi, valamely ellenszolgálatot követelhet.”

Vagyis valamit valamiért – ősrégi elv, modern felfogásban. S micsoda következmények! "És ti, fiatal barátim, kik a szülői gyámság alól kiszabadulván Pestre jöttök, hogy a tudomány vagy élet' pályáján tapasztalásokat gyűjtsetek - vajmi gyakran visz az első fővárosbani lépéstek egyenesen egy iszonyú jövendő elébe! Pezsgő véretek, a fiatalság forró indulata és gondatlansága ollyan helyekre vezet benneteket, hol a természet legszentebb ösztönét aljas kéjhölgyek karjaiban elégítitek ki. Szerencsétlenek! nem csak pénzeteket, hanem egész jövőtöket adjátok oda." 

De nemcsak a férfiak, az erényes nők is veszélyben vannak: "Sok reményteljes leány, sugározva a boldogságtól, egészségtől és szépségtől, miután férjhez ment, igen hamar azt tapasztalja, hogy öröme gyászra fordult, egészsége betegséggé vált, s lehet, hogy még szépsége is meg van csufitva annak sorvasztó mérge által. Sok anya keservesen siratja ép ugy saját mint gyermeke constitutiojának megrontatását, kikre nézve az a méreg - mint oly számtalan esetben - végzetessé válik... Így a társadalmi betegség... igen gyakran megöli magát a szerelmet is."

Vagyis a történet a szexualitás – prostitúció – betegség – társadalmi romlás gondolatsor logikájára épül és ezzel egy új kulturális kontextusba helyezi a nemek kapcsolatát. Hogy ez  javít vagy ront a helyzeten, annak eldöntésére lesz egy bő évszázadunk.