Dósa Ferencz budapest ügyvéd, a kerékpárkereskedők és kerékpárosok kedvelt jogtanácsosa, minap
egy sportférfiakból álló társaságban érdekes jogi esetet beszélt el, melyet lapunk egyik barátja sietett írásba foglalni, hogy arra, mint minden kerékpárost érdeklő, felette tanulságos esetre a „Kerékpár-Sport”-ban felhivja sporttársai figyelmét.

Jeles sport jogászunk igy adta elő az esetet:
„Egyik felem a következő ügygyel fordult hozzám: Ő – ugymond – biczikli turáról jött és vacsorázni betért a Lippert-féle köruti vendéglőbe, a hol a bicziklijét átadta az üdvözlésére siető vendéglősnek, aki azt a legközelebbi pinczérnek adta tovább, hogy helyezze el az udvaron. rövid vacsora után keresi a bicziklijét, de annak csak hült helye volt – ellopták.
A vendéglős hallani sem akart kártéritésről.

A rendőrség a nyomozást meginditotta a biczikli tehát elveszett örökre.
Bepereltem a vendéglőst a budapesti VII. ker. kir. járásbiróságnál a bicziklinek természetben való kiadása, illetve 260 korona megfizetése iránt azon az alapon, hogy ügyfelem a bicziklit neki adta át megőrzés végett és azt felszólitás daczára vissza nem adta.

A tárgyaláson a vendéglős tagadta, mintha a bicziklit megőrzés végett átvette volna; beismeri, hogy ő mindössze annyit tett, hogy a legközelebbi pinczérnek intett, hogy a belépő vendégnek mutasson helyet az udvaron a kerékpár elhelyezésére; ebből pedig kártéritési kötelezettsége még nem keletkezik.

Ügyfelemnek két rokona tanusitotta, hogy a vendéglős maga vette át a bicziklit és maga vezette ki az udvar felé. A vendéglős két pinczére pedig azt tanusitotta, hogy a vendéglős bizony hozzá se nyult a kerékpárhoz; hanem mialatt az a vendégtől át akarta venni, az alatt a söntésben levő kocsisa átvette a bicziklit a vendég kezéből és kivezette az udvarra.

Ily merőben ellentétes vallomások mellett a biróság egyik tanunak sem adott hitelt, hanem magukat a feleket hallgatta ki eskü alatt. Mindkét fél most is fentartotta ellentétes álláspontját. Minthogy felperes tartozott bizonyitani, a biroság a perrendtartás értelmében alperest bocsátotta esküre és ezzel egyelőre eldőlt a per sorsa.

A biróság a felperest kártéritési igényével elutasitotta és 105 korona perköltség fizetésében elmarasztalta a következő indokokból:
Az a körülmény, hogy felperes kerékpárját alperes vendéglőjébe magával vitte és ott elhelyezte, anélkül, hogy alperesnek vagy az alperes által e czélra megbizott személynek megőrzés végett átadta volta, nem kötelezheti alperest arra, hogy a kérdéses kerékpár elveszése esetére felelősséggel tartoznék azért is, mert a kerékpár nem oly ingó dolog, melyet a vendég rendes körülmények között (kalap, felső ruha) magával visz és igy a kerékpárnál épp ugy, mint egyéb külön, nem rendesen magával viendő ingóknál, szükséges, hogy az megőrzés végett külön átadassék.