Az uralkodó Prágában volt junius 12-ikétől 18-ikáig. Fényes, nagy kisérettel érkezett. A fogadtatás is lelkes és fényes volt. A felség a csehek „aranyos városában” – igy nevezik rajongva a csehek a régi fővárost, - melyet tiz év előtt, 1891-ben látogatott meg utoljára, nagy pompát fejtett ki, s minden idejét küldöttségek fogadására, közintézetek meglátogatására forditotta.

Az uralkodó prágai látogatása politikai esemény, s jelenti a kibékülés utját, mely a cseheknek tiz év óta oly zajos követelése és a korona tartózkodása közt irányt vett valamely czél felé. A czél még távol lehet, de a közeledés megtörtént, a békülő hajlam szembetünő.

Az uralkodó prágai látogatásának minden mozzanata csupa ünnep, hódolat és nagy óvatosság. Érzékenyen ügyeltek, hogy csehek és németek semmi ütődést ne szenvedjenek. A hivatalos beszédek, sőt a felség válasza is a két nyelven hangzott; a főbb a cseh nyelv volt, mert Prágában a cseheké a többség.

Az uralkodó először a cseh nemzeti szinháza látogatta meg, azután a német szinházat. A csehek jutottak mindenütt előtérbe, de a németek sem vesztek el a háttérben. Magyarországra nézve az a legfontosabb, hogy a régen vajudó gazdasági kiegyezést Ausztria miképen intézi el. Mert németek, lengyelek, csehek ez sem akarják megszavazni.