A khinai háboru, ha a hireknek hinni lehet, végére jutott, s a békét nagy nehezen sikerült helyreállitani a szövetséges hatalmak és a khinai kormány közt. Kvangszu khinai császár tudatta a hatalmak pekingi követeivel, hogy megfizeti a 430 millió tael kárpótlást ( 1 tael 7 korona) bizonyos idő alatt, 4 százalékos kamattal. Az idő 30 vagy 40 esztendő; ezt még nem döntötték el.

Vilmos német császár május 17-ikén elrendelte, hogy a kelet ázsiai főparancsnokság (gr. Waldersee) visszatérjen, a megszálló csapatok egy vegyes dandárból álljanak. Waldersee már a napokban ott hagyta Khinát, s az ott maradó nemzetközi csapatok parancsnoka valószinüleg franczia tábornok lesz. Visszatér Németországba 12,000 főnyi csapat. Az angolok még nem készülődnek. Ha kártérités minden feltétele rendben lesz, akkor mozdulnak.

A nagy felfordulás Khinában másfél évvel ezelőtt kezdődött az idegenek megtámadásával, legyilkolásával. A boxerek lázadása a mult év tavaszán tört ki, a császári udvar elnézésével. Az ok az volt, hogy az európai hatalmak Khina legjobb tengeröblében erőszakkal, vagy bérlet ürügye alatt több kikötőt elfoglaltak, s a Peking felé vezető kereskedelmi utakat hatalmokba keritették.

Április végén, május elején nagyon aggasztóvá lett a helyzet Khinában az idegenekre. Pekingben is kitört a boxerek forradalma, s megtámadták az ott levő idegeneket és ostrom alá fogták a követségek épületeit. A hatalmak hadihajóinak tengerészcsapata és a németek külön katonai csapata még jóval a japáni követségi titkárnak (jun. 11.) és Ketteler báró német követnek (jun. 20.) meggyilkolása előtt érkeztek Pekingbe.

Az első szárazföldi sereget Japán küldötte és a tizenhatezer főből álló japáni katonaság julius hó közepén már Tienczinben volt. Ezután gyors egymásutánban Oroszország tizenötezer, Anglia hétezer és Francziaország tizenötezer főnyi sereget küldött Khinába a boxer lázadás leverésére. Augusztus és szeptember hónapban tizenkilenczezer német katona szállt partra, s ment az ország belsejébe.

A hadjárat idején összesen 160 hadihajó és 30 torpedónaszád állomásozott a khinai vizeken. A hadjárat Seymour angol admirális sikertelen expediciójával kezdődött junius 10-ike és 26-ika között. Junius 17-én vették be a takui erődöt, a Peibo-folyam torkolatánál; majd augusztus 5-ig a tienczini harczok következtek, ugyan e hó 17-én pedig Peking megszállása történt meg.

Ezzel a főhadjárat véget is ért volna, bár később még számtalan csatározás volt. Waldersee gróf még néhány hét előtt is kénytelen volt Liu tábornok csapatainak Csili-tartományból való kiűzésére a Sanzi-határra egy német-franczia expedicziót küldeni. Waldersee táborszernagy, mint a szövetséges csapatok főparancsnoka, tavaly október 27-én kötött ki Takuban.

Noha a német khinai csapatok főtömegét visszavonják, mégis legkésőbb juliusban ismét felváltó csapatok mennek Khinába és pedig ezer ember. Az ottmaradó vegyes csapatok egy részét fel kell váltani, miután ezeknek szolgálati ideje lejár. Németország a keletázsiai vizeken állandóan négy nagy czirkáló hajót, két kisebb czirkáló hajót, négy ágyunaszádot és néhány kisérő gőzhajót fog hagyni. Khinában összesen 200 katona marad. A szárazföldi és tengeri csapatok összesen 8600 főre rugnak.

A császári udvar még nem megy Pekingbe

A császári udvar aligha megy még egyhamar Pekingbe, habár Waldersee ehez kötötte a csapatok visszavonulásának egyik föltételét. A khinai udvari hagyományok és a császári család nagy tekintélye megkövetelik, hogy az idegen megszállás nyomait eltüntessék. Szükséges leőször is, hogy a khinai csapatok visszatérjenek. A khinai kormányzók tanácskoznak az európai közigazgatási közegekkel Peking kormányzatának átadásáról. Azt az óhajt fejezik ki, hogy idegen katonák,mint rendőrcsapatok maradjanak ott, a míg a khinai csapatok bevonulnak a városba. Waldersee elen a hatalmak követei azt kivánják, engedjék meg Khinának, hogy a kormányzást átvehesse.