Népek halála.

1901 | Június

Az újabb kor története megdöbbentő példákat tár elénk, miként hanyatlanak, sőt pusztulnak egykor nagynevű birodalamak egymás után. Szálló igévé lett már több évtized óta, hogy a "beteg ember" az az állam, melynek holdja másfél századon át lebegett Budavár ormain s melytől fél évezredig rettegett az egész művelt világ.

Alig egy pár éve annak, hogy az utolsó óczeánon túli gyarmatait vesztette el az az ország, melynek királya négyszáz évvel ezelőtt legelőször mondhatta el jogosan azt a büszke szót, hogy a birodalmában a nap soha sem hanyatlik le. Élénk emlékezetünkben van még mindnyájunknak a szegény lengyelek pusztulása és halálvergődése, látjuk a kis boer népet a végső élet-halál küzdelemben, de még ezeknél is meglepőbb látvány a rengeteg Khina óriás testének megkezdett szétdarabolása.

Ily s hasonló szomorún érdekes tünemények láttára egészen közönségessé és jóformán magától érthetővé lett az a nézet, hogy a népek élete is hasonló az egyes emberekéhez, van gyermekkoruk, férfikoruk, aggkoruk s végűl elhalálozásuk. Természetes, hogy egyes népeknél a hanyatlás egészen világosan látszik.

Hogy például Spanyolország és Portugália jelene hasonlíthatatlanúl szomorúbb, mint a múltja az kétségtelen sőt Olaszországban is világosan mutatkoznak a hanyatlás nyomai. De azért mindez csak látszat s komolyabban csak oly helyeken lehet a hanyatlás tényéről beszélni, a hol különböző nemzetek egymás mellett és lehetőleg egyenlő körülmények között élnek.

Ily helyzet van Brazíliában, hol a régi vagyonos uralkodó portugálok mellett, azok restsége és ügyetlensége következtében, nem csak a sokkal műveltebb németek, de a szorgalmas és takarékos olaszok jelentékenyen magasabb társadalmi helyzetben vannak. Itt világos, hogy a portugálok hanyatlanak.

A nők restsége, az akaraterőt megbénító forró éghajlat, a rabszolgatartás elősegíthették ezt a sülyedést, de csaknem kétségtelen, hogy maga a portugál faj is sülyedőben van. Nincs jogunk azonban ugyanezt mondani az anyaország lakosairól. Portugália ugyan ritka népességű ország, de népe évszázadokon át gazdag volt gyarmataiból s midőn ezeket elvesztette, a külső fénynyel együtt a társadalom is hanyatlani látszott s ma is úgy látszik.

Tény anynyi, hogy a kis népet kemerítette az erőlködés, hogy gyarmatait megtartsa s hogy régi törvényei és intézményei, melyek sokkal fényesebb viszonyok számára alkottak, a kimerültséget állandóvá tették. Csak nem ugyanaz a helyzet Spanyolországban, sőt részben Olasz- és Franciaországaban is.

A reális állapot ellentétben áll a nép vágyaival s a nép élet berendezkedésével. Ebből kövekeztetik azt, hogy a román fajok elcsenevészednek, holott ez csak a jelenlegi helyzetnek hamis alapon történt megitélése.

Ha elsatnyúlásról ily értelemben lehetne szólanunk, sokkal több nyomát találnánk annak az angoloknál mint az olaszoknál vagy francziáknál. Anglia köznépe még csak pár évtizeddel ezelőtt is sokkal nyomorultabb helyzetben volt, mint bármely szárazföldi államé, gyári munkásai valósággal elzüllött és elerkölcstelenedett tömegek voltak, külgyarmataiban a rabszolgatartás el volt terjedve s általában minden jel odamutatott, hogy a pár százezer főre menő uralkodó osztályon kívül az angol nép satnyúlása állandó s így a végelpusztulás is közel áll.

S mindemellett a gyári törvények s az általános művelődés hatása alatt az angol köznép jófrmán napról napra emelkedik, vagyonosabb és erkölcsösebb lesz. Természetes, hogy esik részben az angol kereskedelmi piacz folytonos tágulása tette lehetővé. Oly országban példáúl, minő Olaszország, melynek piacza alig van, az ipar csak a munkások elnyomása által fejlődhetik. Az a munkás, a ki naponként egy pár fillért keres kétségkívül csakhamar elzüllik.

De ezért még ebben az esetben sem lehet állítani, hogy a hanyatlás természeti szükség vagy éppen törvény volna. Álatlában véve igen nehéz dolog a népek elcsenevészesedésére vonatkozólag határozott véleményt mondani. Mindenki tudja példáúl, hogy Oroszország társadalmának egyes rétegeiben nagy az erkölcsi süllyedés s mindemellett maguk az oroszok nem épen alap nélkül szeretik hirdetni, hogy ők még fiatal nemzet, mely előre tör és fejlődik.

Az emberek általában szeretnek egyes jelenségek után általánosítani s ez az előszeretet nagyon könnyen uralkodóvá lesz akkor, midőn a népek hanyatlásáról van szó. Pedig bátran elmondhatjuk, hogy a nemzetek életében mindig található valami hanyatlást jelző vonás még a virágzás tetőpontjában is. Egy német tudós, Hansen újabban azt az elméletet állította fel, hogy a mai korban főképp a városok lakossága változik folyamatosan.

A főldmíves elem állandó, de a népesség gyors szaporulata és a megélhatés eszközei tetemes részét a városokba vonzzák s itt aztán egyrészt a középosztályt, másrészt a munkás és proletár osztályt szaporítják. Ez a folytonos átalakúlás azonban egyáltalán nem hanyatlás, sőt a társadalom egyes rétegei állandóan emelkedőben vannak s egészen új osztályok is keletkeznek.

Mindezekből a példákból látjuk, hogy külső körülmények idézhetnek ugyan elő úgynevezett néphalált, mint egyes kiirtott indiánok és pápua fajoknál látjuk de a népek elöregedése s természetesen elhalálozása ma még csak az egyes emberek életének mintájára alakított elmélet, melyet egész biztonsággal és tudományos szigorúsággal mindeddig kielégítőleg bebizonyítani nem lehet.