Nyírjuk-e kétszer a birkát?

1901 | Június

Ezentul a katonaság ruházatához szükséges posztót csakis egynyiretü gyapjuból fogják előállítani, a mit természetesen tekintetbe kell juhtenyésztőinknek is venni. Nem lesz érdektelen, ha ezuttal elmondunk egyet-mást az egy- és kétnyiretű gyapjúról.

Ezidőszerint már csak felső Olaszországban s hazánk némely részén szokás a juhot évente kétszer nyírni, t. i. őszön és tavaszon. S így származik a kétnyiretű gyapjú. A harisnyakötők és kisposztósok szivesebben vásárolták az ilyen gyapjút, a melyet könnyebben feldolgozhattak, mint az egynyírésű hosszú gyapjút, mert ezt nem kellett nekik előbb kettémetszeni. Rhode azt észlelte, hogy a gyapjúnövés a nyírás utáni első 6-7 hónap alatt a gyapjú egész évi hosszának 2/3-ad része, a későbbi 5-6 hónapban pedig annak csak 1/3-ad része, ellenben Nathusius kísérletileg bebizonyitotta, hogy egy elektorál birkának két évi gyapjunövése éppen kétszerese volt az egyévi növésnek.

A jeles magyar szaktudós dr. Rodiczky Jenő pedig ezeket mondja idevonatkozólag: „Részemről nem kétséges, hogy közvetlenül a nyírás után a gyapjúanyag termelése valamivel nagyobb, de másrészt a kétnyiretű juhoknál észlelt nagyobb termelést nem annyira a gyapjúanyag növekedésének, mint inkább annak a körülménynek tulajdonitom, hogy a gyapjúzsír és piszok összmennyisége a kétszer való nyirásnál természetesen nagyobb, mint egyenlő viszonyok mellett az egynyiretű gyapjúnál. Figyelembe veendő továbbá az is, hogy az egynyiretű gyapjunál külbehatások s az idő viszontagságai következtében a bunda felülete bizonyos mélységig csak egyszer nedvesedik meg, a melylyel járó anyagveszteség készer való nyirás mellett természetesen nagyobb.

Ha azonkivűl tekintetbe veszszük a kétszer való nyirás nagyobb költségét, aztán az usztatást és háton való mosással járó veszteségeket, végül az állatok egészségének veszélyeztetését azzal, hogy kora tavaszszal és gyakorta késő őszszel hideg vizben tisztitjuk, hideg istállókban nedvesen, napokon át tartjuk, míg a gyapjú lassal megszárad és végül meztelen állapotban a zord tél viszontagságainak fokozódott takarmányfogyasztás rovására kiteszszük. – méltán kijelenthetjük, hogy a kétszer való nyirás helytelen, mely kivételes esetekben, ha eltürhető is, nem méltó, hogy mellette lándzsát törjünk.

Valóban már 1825-ben akadt szakember, ki állást foglalt a kétszer való nyirás ellen. Magam is többször figyelmeztettem arra, hogy czélszerű volna ezen gyakorlattal fölhagyni, mert a kétnyiretü gyapjú sohasem volt és nem lesz világáru, ellenkezőleg, fogyasztási piacza természetszerűen mindinkább kisebb lesz.

Ez most már tényleg bekövetkezett, a mennyiben a katonai kincstár a katonaposztó-szállítókkal kötött szerződések megujitásánál világosan kikötötte, hogy: közönséges legénységi ruházati szövetek középminőségű egynyiretü magyar fésültgyapjúból állitandók elő; a börtönfegyenczek ruházata, téli és nyári takarók jó minőségű, egészséges, fehér, tisztitott, nem szurós czigája-gyapjúból, a megengedett mennyiségű báráyngyapjú vegyitése mellett; a lópokróczok pedig egészséges, fehér, jól válogatott és tiszta erdélyi és bánáti raczka gyapjúból készitendők; ellenben a feldolgozástól feltétlenül kizárta a kétnyiretű gyapjút.

Ha ezen intézkedés okait fürkészszük, ezt a kereskedésbe jutó kétnyiretű anyag általában rosszabbodó minőségében kell, hogy keressük. Ha maga a juhanyag jó és a gyapjú kezelése kifogástalan, nem szenvedhet kétséget, hogy különösen a tavaszszal nyirt ugynevezett nyári gyapjú más elbirálás alá esik.

Négy havi növéssel általában tulságosan rövid s mint ilyen, igen alkalmas anyagnak bizonyult, hogy csalárd szándékkal dög- és timárgyapjút hozzákeverjenek. Sajnos, az ilyen eljárás már oly gyakorivá vált, hogy nyári kétnyiretű és döggyapjú majdnem azonos fogalommá vált. A katonaposztó-szállítók különben a kétnyiretű gyapjút sohasem dolgozták fel egymagában, mint azt sok gazdánk hiszi, hanem csakis a vetőfonal készitésénél használtak fel, hogy a bogácsolásnál minél több szálvégeket nyerjenek.

Több nagyobb katonaposztó-gyár már évek óta nem is vásárol kétnyiretü gyapjút, és még az oly gyáraknál is, a melyek ezen gyapjak termelési vidékéhez közelebb estek, aránylag szintén csak csekély mennyiségeket dolgoztak föl belőle. Ellenben még most is kedvelik a kisebb posztósok olcsó szöveteikhez. Ez azonban nem sokat nyom a latban. Hogy a nagyobb gyapjúforgalomban mily csekély szerepe van a kétnyiretű gyapjunak máris, bizonyitja a budapesti gyapjuárverések (aukczijók) forgalma. Ugyanis pl. 1894 julius 12-től 1900 szept. 20-ig összesen 168,463 zsák gyapjú került eladásra, a miből csak 5145 zsák volt kétnyiretü, a többi mind egynyiretü. A kétnyiretü gyapjú főpiacza Losoncz, de ez is egyrejobban hanyatlásnak indul.