Mihailovics Sándor orosz nagyherczeg látogatása nem forradalmi elemeknek tett szolgálatot, hanem Ferdinánd bolgár fejedelemnek és kormányának állását volt hivatva megszilárditani s meg is szilárditotta. Erre a támaszra nagyon rászorúltak, mert népszerüségök szenvedett a miatt, hogy a politikai kényszerűségnek engedve, a maczedoniai liga ellen fölléptek és Sarafovot és társait perbe fogták. A maczedoniai forradalmi párt ennélfogva most dühöng Oroszország ellen.

A maczedoniai bolgárok módjára nyughatatlankodik a szerb elem is az u. n. Ó-Szerbiában, hogy egyfelől az e területekre igényt tartó bolgársággal, másfelől a többségben levő albánokkal találja magát szemben. Itt a töröknek nem is kell sokat tenni a szerb bujtogatók ellen, a kik közt a legtöbb pap és tanitó. Elvégzik helyette a munkát az albánok, a kik rárontanak a szerb községekre s kegyetlenül elbánnak az izgágáskodó forradalmi elemekkel. A török hatóság természetesen nem lép fel valami nagy erélylyel a hatalmaskodó albánok ellen. E miatt nagy a panasz szerb részről.

Tagadják, hogy a szerb lakosság részéről legkisebb forradalmi üzelmek is volnának. A szerb követ előterjesztéseket tesz Konstantinápolyban s az orosz és osztrák-magyar nagykövet is bölcs mérsékletet tanácsol a török kormánynak. A török miniszterek vállat vonnak s tagadják, hogy tudomásuk volna valamiféle albán erőszakoskodásról. Igy megy ez ama vidékeken évről évre, de ebből nem lesz háború, sem a keleti kérdés egyelőre napirendre nem kerül.