Újabban a naptárcsinálás történetét többen próbálták megirni. Viszszamentek egész Khina őskoráig, a hol már Marco Polo látott kalendáriumokat. Sőt még meszszebb is viszsza lehet menni, a 18-ik, 20-ik egyiptomi dinasztiáig, Kr. e. 1200 évvel. Ez időből már maradt fen egy papyrus-töredék, mely többek közt ilyen közhasznú tanácsokat ád: szept. 21: ne vágj le ökröt; 22: ne sózz be halat; decz. 28: ne egyél vizi állatot;  jan. 7: ne mutasd magad asszony előtt, stb.

Maga az „almanach” szó némelyek szerint az arabsból, mások szerinte a görög, vagy az ó-szász nyelvből elred, a hajdani szászok körülbelől egy láb hosszú, négyszögletes farudakra szokták volt vésni az egész évi holdjárást, ugy, hogy mindig meg tudták mondani, mely napra esik valamelyik ünnepök.

Ezt a rovátkás fadarabot aztán almon-aghinak nevezték. Ilyen ősi naptárt ma is őriznek Cambridgeben, a St. John-kollegiumban. Ezek a régi fába vésett almanachok mintegy nyolcz hüvelyk hoszszú, négyszögletesre faragott kemény fából állottak, oly módon készitve, hogy a teremben a család hasznára fel legyenek függeszthetők. De sokszor sétabotba voltak beillesztve.

Tulajdonképpen valóságos örök naptárak voltak ezek, melyek a vasárnapokat s az év egyéb ünnepeit jelezték. Mekkora út e durva márványtömbtől a mai elegáns zsebnaptárakig, melyek plüssbe, selyembe kötve, művészi rajzaikkal gyönyörködtetnek!

Egyes naptár-kiadások valóságos világhirt tudtak maguknak kivívni. Nálunk a lőcsei kalendárium volt országszerte hires és imseretes. A hagyomány szerint egy Leensberg Máté nevű kanonok a ki 1600-ban élt, s a ki a mende-monda szerint unokaöcscsének szokta volt tollba mondani az év egyes napjai alá irandó időjóslatokat. Mikor szeptember 21-hez értek, az öreg kanonok elkezdte komolyan diktálni:

„Borús idő, erős csapadékkal.” „De nagybátyám – kiáltott fel az unokaöcscs,- hiszen szeptember 21-dike a te névnapod!” „Igazad van, öcsém, ird hát, hogy állandóan derült”. – vágott vissza a lelkiismeretes kanonok.

Leensberg első naptára 1636-ban jelent meg. Ebben le volt ábrázolva az emberi test különböző részei felett uralkodó tizenkét égi jegy s olvasható volt, hogy mely hónapok kedvezők a hajvágásra, érvágásra, orvosság szedésre. Ám az orvosok fellázadtak erre a vakmerőségre, hogy egy kalendárium-csináló avatkozik bele az ő mesterségükbe s a következő években már kihagyhatták a naptárból az orvosi tanácsokat.

Pedig a mi különösen az érvágást illeti, már a régi arabok keddet és szerdát ajánlták erre legalkalmasabbnak. Ma is még azokon a napokon, melyeket a csillagjósok köpölyözésre rendelnek, a bagdadi utczákon egész vérpatakok folynak, melyek a borbélyműhelyekből erednek, a hol az ily műveleteket végezni szokták.

Egy régi angol orvos, Gordon Bernát is azt mondta, hogy jó kalendárium nélkűl, mely a hold járását mutatja, az egész orvostudomány haszontalan. Gyógytudomány és asztrológia igy jártak karöltve századokon keresztül. Az ó-kor „dies aegyptiaci” (egyiptomi napok) név alatt ismerte azokat a napokat, melyekben nem volt szerencsés bármibe is belekezdeni.

Ilyen eredetileg kettő volt minden hónapban, de később 42-re emelték a csillagászok ama napok számát, melyeken tartózkodni volt tanácsos akár a szakáll,- akár a hajnyirástól, körömvágástól, adás-vételi szerződésektől, stb. Öt nap különösen kedvezőtlen volt az útazásra, ezek: márczius 3-ika, augusztus 17-ike s szeptember 1-je, 2-ika és 30-dika.

De a legszerencsétlenebb három napnak tartották az egész évben április 1-jét, mint állitólag az áruló Judás születése napját, augusztus 1-jét, a mely napon Luczifert az Isten letaszitotta az égből, s deczember 1-jét, Szodoma pusztulásának napját.

Ma már ezekhez járúl még a babonában a péntek és minden hó 13-dika. „Sokan nem akarnak pénteken körmöt vágni, vagy ruhát cserélni, nehogy maguk ellen zúdítsák a szerencsét vagy egészséget”. Különösen a pénteki ingcserélés anynyira ellenszenves ma is némely országok tengerészei előtt, hogy megtörtént az is, hogy egy hajótörést a bretagni partokon, melyben mindenki odaveszett s csak a kapitány menekűlt meg, annak tulajdonitottak utóbb, hogy emberei áthágva parancsát, előtte való napon, pénteken inget váltottak.

Abban azonban már Zahn sem hisz, hogy a ki nagypénteken született, képes volna látnia halottakat a föld alatt. Ő – úgymond – szintén nagypénteken született 1641-ben, de soha sem látott egyebet néhány éjféli kisértetnél, milyeneket mások is láttak.

Pedig a péntek nap babonájában nevezetes emberek is osztoztak. Napoleon is remegett a péntek naptól. A mi ezek közűl a péntek napot illeti, némi magyarázatot találunk abban a legendában, hogy Ádám és Éva péntek napon ettek a tiltott gyümölcsből, s azon a napon haltak is meg.

Jézus halálát is péntek napra teszi a közhit De lehet, hogy öszszefügg ez a babona azzal is, hogy péntek a muzulmánok vasárnapja, s az indiai buddhisták és brahminok is tartózkodnak attól, hogy pénteken valami munkába belekezdjenek. A skótok nem osztják ezt a véleményt, mert ők péntek napon szeretnek házasodni.

Honnan jön a 13-as szám baljóslatú jelentősége? A keresztény hagyományok szerint Krisztus utolsó vacsorájától a tizenkét tanítványnyal. De az éjszaki mytholigia onnan származtatja, hogy a Valhalla egyik lakomáján Loki titkon belopózott tizenharmadiknak, minek következtében Baldur megöletett.

A törökök is akkora ellenszenvvel vannak a tizenhármas iránt, hogy ezt a szót teljesen törölték a szótárukból. Hát még ha a 13-as szám és a péntek nap végzetes dátuma összekerülnek a naptárban!

Nemcsak napok, de egyes hónapok is voltak szerencsétleneknek bélyegezve a régi naptárak szerint. Így május, a rózsák hónapja kedvezőtlennek tekintetett a házasságokra, szeptember veszedelmes volt a nagy urakra, október és november az öregekre.

Viszont aztán januáriust minden tekintetben szerencsés hónapnak tartották. Érdekes itt megjegyezni, hogy az 1789-diki franczia forradalmat három-négy astrologus is megjövendölte.