Egy jól dokumentált ezredfordulón túl talán nem tűnik meglepőnek, hogy az 1901-es év újévi köszöntője nem a „kerek” 1900-at, hanem a következő esztendőt tartja az új évszázad kezdetének. Mindannyian emlékszünk azokra a sajtó- és egyéb vitákra, melyek azt lettek volna hivatottak eldönteni, hogy az új évezred 2000-ben avagy 2001-ben kezdődik-e? Az évek múltával a kérdés némiképp aktualitását veszítette ugyan, de „végső” megoldás nem találtatott.

A történelem során a különböző népek és vallások igen sokféle naptárt és évszámlálási módot alakítottak ki. Ezek közül néhány – például a zsidó és a mohamedán egyházi naptár – még ma is él, párhuzamosan az egész világon egységesen használt Gergely-féle naptárral.

A mai időszámítási mód még nincs kétezer éves, hiszen a középkori Európában még Diocletianus császár trónralépésétől (284) számlálták az éveket.

A ma is használt naptári elvet először Dionysius Exiguus római apát javasolta 532-ben, mivel nem tartotta méltányosnak, hogy időszámításunkat „egy zsarnok hatalomra jutásához” kössük. Ő javasolta először, hogy Jézus születése legyen az új kezdőpont.

Eme dátum körül azonban már ekkoriban is nagy volt a bizonytalanság s a mai legújabb csillagászati álláspont szerint most sem jó a rendszer, mivel Jézus valójában a mai időszámításunk kezdetének tekintett időpont előtt a 7. évben született.

S akkor még nem beszéltünk a hónap és nap problémájáról! A IV. század végétől ezt december 25-re teszik s időszámításunk e jelképes születési nap utáni 8. napon kezdődött el. Az időszámítás kezdete előtti évekre ekkor még nem gondoltak, valójában csak a XVII. századtól kezdték számlálni őket.

Időszámításunk első éve Dionysius rendszerében az 1. sorszámot kapta, tehát történeti időszámításunknak nincs nulladik éve. Ez a lehetőség fel sem merülhetett, mert az arab számírás Európában csak a X. század körül jelent meg, Dionysius korában a számoláshoz római számjegyírást használtak, amiből hiányzott a nulla. Az évek számolását sem kezdhették másként, mint egyessel! Ez történelmi tény, amit a hagyomány másfél évezreden át változatlanul megőrzött – s történelmi tényekről vitatkozni éppoly értelmetlen lenne, mint mondjuk arról, hogy miért sárga a citrom.

Az első évvel kezdődő számítási mód egyébként is sokkal közelebb áll a mindennapi logikához, hiszen amikor megszámlálunk valamit, akkor sem kezdjük a felsorolást nullával! Gondoljunk bele: hogy hangzana mondjuk egy olimpiai híradásban, hogy X. Y. szerezte meg a dicsőséges O. helyet!?

Az időszámítás kezdete előtti évek számlálásának bevezetésekor szintén kihagyták a nullát, eszerint a Kr. u. 1-et megelőző a Kr. e. 1. év. Ez a módszer már valóban okoz némi kényelmetlenséget az időszámítás kezdetét magában foglaló időtartamok hosszának kiszámolásakor, vitára bocsátani azonban ezt sem lehet, mert hagyományként ezt is elődeinktől örököltük.

S milyen logikátlan az ember! Annak ellenére, hogy a tudomány és a sajtó annak idején még egységesen 1901. január 1-re tette az új század kezdetét, a nagy ünneplés, „koczzintások és jókivánságok” mégis „1899 deczember 31-ére” estek.

S a „kerek számok bűvölete” azóta sem engedi ki markából az emberiséget és eufórikusan ünnepeltünk 1999. decemberében is. Legfeljebb arra voltunk hajlandóak – a tudomány és a fogyasztás szellemének adózva -, hogy 2000-ben megismételjük a mulatságot, hiszen egy jó buli mindig jár nekünk.