A görög eszményi nevelésnek szép mintája, egy ép testű és ép lelkű egész ember: Porzsolt Gyula jobb hazába költözött. Egész életében a testinevelésnek a férfias sportoknak barátja a sport veszélyében szerzett bajában halt el. – Az ezer veszélylyel vidáman szembenéző, az edzett 53 éves ifju alakot egy meghülés ágyba dönti, s bár kitartóan küzd a kórral, sem a tudomány sem az anyai és testvéri szeretet és gondos ápolás nem tudta őt megmenteni.

Meghalt, de emléke él közöttünk, s hogy lelkesítni a halál után is tudjon, hogy áldásos életet közöttünk azután is folytassa, emlékezzünk meg róla tanulságos kegyelettel.

Porzsolt Gyula atyjának halálakor mind a hét testvér közt legidősebb, 18 éves volt, s mint első éves jogász a közalapítványok igazgatóságánál vállalt alkalmazást, hogy édesanyjának gondjain segítsen.

Tanulmányaiban azonban nem maradt hátra, megszerzé egész fiatalon az ügyvédi oklevelet. Mint testvéreinek igaz gyámola lehetővé teszi, hogy az atyja halálakor legfiatalabb, még csak öt éves testvére is végezhesse iskoláit.

Fiatalkori ismerősei e korból ugy emlékeznek meg róla mint egy sugár, szép növésű, szerény, rendkívül kedves modoru ifjuról, kibe az öregek örömüket lelték és az ifjak eszményképül választották.

A sporttéren már akkor kitünt. A Nemzeti Torna-Egyletnek régi, istállóból átalakított helyiségben, a 60-as években, Porzsolt Gyula volt a legszorgalmasabb, legvidámabb tornász, a dísztornázások babérkoszoruzott hőse. Sportszempontból is érdekekes, hogy ő ugrotta meg először hazánkban a három-öles távolságot. A szertornázásban különösen a korlátot szerette, melyen még halála előtti pár évvel is valóban szépen tornázott.

Később a földművelési minisztériumban foglalkozó, majd gyors előmenetellel titkár lett. Ekkor történt szerencsétlen nősülése, melynek keserű csalódása pár hét mulva visszakergette édes anyja lakába. Életének e nagy csapását is nagy lélekkel viselte s bár e házasságból kifolyólag állásáról is lemondott, csakhamar helyre állt lelke egyensulya és mint ügyvéd teremtett magának új munkakört.

Titkársága elején ment le a szegedi árvízveszély csökkentésére, hol hősies bátorsága, ereje és ügyessége csaknem 200 ember életét és nagyértékü vagyont mentett meg a pusztulástól. Az árvíz után mint a szegedi kormány-bizottság titkára Tisza Lajos oldalán működött áldásosan. Itt tanusított munkásságáért királyi kitüntetést is kapott.

De legszebb kitüntetés az, mit a polgárság szive rejt. Az elhunyt halálakor több szegedi polgár és nagyállásu férfi kereste fel a családot részvétnyilatkozatával, hálával emlékezve meg az elhunyt érdemeiről. Egyik levél írója igy emlékezik meg az elhunytról: *A boldogult oly kiváló érdemeket szerzett szülővárosom nehéz napjaiban ugy az élet és vagyon, mint a város ujjáépítése ügyében, hogy neve a város annaleseiben mindenkor dicsérve marad fenn*.

Az ügyvédi foglalkozás mellett szinte élethivatásának tartotta a magyar sport felvirágoztatását. Ugy egyletek alapítása, mint azok munkásságának irányításában páratlan ügybuzgalmat és fáradhatatlanságot fejtett ki. Ha már valamely egylet az ő munkásága nélkül is működött, mindjárt uj tért keresett, hol tetterejére inkább volt szükség. Mindig a mozgalmas, friss életű egyleteket szerette. A maradiságnak örök ellensége volt. Különösen épen maradt ifjui kedélye kereste az életerős ifjuságot, és ez az ifjuság – gyermekei is lehettek volna – valóban bálványozta őt.