Budapest, január 19, 21.

Szombaton és hétfőn dőlt el a két magyar bajnokságért folyó küzdelem. Míg azonban szombaton kitűnő kemény jég kedvezett a versenyzőknek, hétfőn a hirtelen beállott meleg nagyon megrontotta a jeget és ez különösen a gyorskorcsolyázóknak volt kellemetlen, mert a pályát több helyen ellepte a víz, míg a műkorcsolyázók részére lehetett elég nagy területet kikeresni, a hol akadálytalanul végezhették a gyakorlataikat.

A gyorskorcsolyázó-bajnokságot Péczely Andor nyerte meg, de korántsem azzal a fölénynyel, mint tavaly. Mult évben az 500 m.-es futamban helyezetlenül ment, a többi 3 futamban pedig nagy stílusban győzött, az idén könnyen csak 5000 m.-esben tudott győzni, az 500 és 1500 m.-es versenyekben csak erős küzdelem után, a 10,000 m.-es versenyben pedig kiállt midőn meglehetősen elmaradt.

Az a körülmény, hogy az 1500 m.-en csak nehezen győzött Csorbai ellen, a 10,000 m.-en pedig kikapott, érthetővé teszi azt a kérdést, hogy Csorbai miként maradhatott el annyira az 5000 m.-en, holott minden logika szerint legalábbis küzdelemnek kellett volna lenni közöttük. Egy másik körülmény megmagyarázza ezt, ugyanis a versenyzők páronként indulnak és az elért idő dönti el a helyezés sorrendjét. Az 1500 m. és 500 m.-es versenyben a két ellenfél együtt indult, igy tudtak egymás tempójához alkalmazkodni, míg az 5000 m.-es versenyben külön indulván, tájékozatlanok voltak egymás tempójának sebességéről.

Mannó és Bihary teljesen cserben hagyták a bennük bízókat, míg viszont szép eredményre jogosító formát mutatott Wampetits a rövidebb, Staudtner pedig a hosszabb távokon. Különösen utóbbi keltett feltünést, mert nem lévén a Bp. K. E. tagja, kevésbé gondozott jégen és magányosan trainirozott. Lillits a régi jó sprinter volt, az 500 m.-es versenyt megnyerhette volna, ha nem lassítja annyira a rohamát a czél előtt.