A szövetséges hatalmak követei karácsony napján átadták a követeléseikről szóló jegyzéket a khinai megbizottaknak. A sulyos föltételeket elküldték Szingánfuba, khinai a császári udvarhoz. Egy 400 millió lakossággal biró önálló, független birodalom se otthon ne gyárthasson puskát, se másunnan ne fedezhesse fegyverszükségletét: olyan föltétel, melyet a khinai kormánynak nagyon meg kell gondolnia.

Az amerikai Egyesült Államokról az hallatszik, hogy a kártérités leszállitását fogja pártolni, 200 millió dollárt elégnek tart. Az angol lapok pedig a mellett kardoskodnak, hogy Khinát pénzügyeinél fogva kell féken tartani, sőt bevételeit is ellenőrizni. Mégis a khinai császár feltünő gyosan adta ki a parancsot, hogy a föltételek alapján kezdjék meg a béketárgyalásokat, és legyen fegyverszünet.

Az utolsó napokban a khinaiak, boxerek és rendes khinai csapatok még mindig harczoltak, sőt újabban többször támadólag is fölléptek. A boxerek újabb kegyetlenkedéseket vittek végbe s a mi nevezetes dolog, Peking közelében. Mire Pekingből Waldersee csapatokat küldött a megfélelmitésökre, addigra a boxerek eltünnek a vidékről, mihelyt azonban az európai csapatok visszavonulnak Pekingbe, ismét előjönnek. Dél-Khinából az utóbbi időkben igen sok kisebb-nagyobb csapat katonaság vonult az ország belsejébe, a császár és udvara védelmére.

A béke föltételei

A hatalmak követei decz. 24-én adták át követeléseiket a khinai kormány számára. Li-Hung-Csang beteg lévén a másik khinai biztos, Csing herczeg vette át a nevezetes iratot, mely franczia, angol, német, olasz nyelvre is le van forditva. Hir szerint az udvar komolyan ellenezte az erődök lerombolását és állandó követségi védőőrzések tartását, mert a védőőrségek az udvar nézete szerint mindenkor eléggé megerősithetők.

Védőőrségeket Pekingben csak azért kivánnak, hogy magát az udvart fenyegethessék. Több értesités mondja, hogy Li-Hung-Csang és Csing herczeg azt ajánlták a khinai udvarnak, hogy a szövetségesek feltételeit azonnal fogadják el, mert a szövetségesek alkudozásról hallani sem akarnak és bármennyire halogatja is az udvar az ügyet, a vége mégis csak az volna, hogy a föltételeket el kellene fogadnia. A szövetségesek addig indithatnának expedicziókat az ország belsejébe, a míg az udvar a követeléseket föltétlenül elfogadja.A „Newyork Herald”-nak táviratozták Pekingből decz. 28-ikán: A császári udvar a követek közös jegyzékére vonatkozólag kérdést intézett az iránt, hogy a takui erődöket le kell-e rombolni, a megnevezett herczegeket le kell-e fejeztetni és melyik helyet akarják a hatalmasságok megszállani?