Budapest, február 24.

Eléggé kedvező téli időben folyt le e magyar bajnoki küzdelmek második mérkőzése a B. T. C. és a M. U. E. I. csapata közt. Az érdekesnek ígérkező mérkőzés nagyszámu közönséget vonzott ki a csömöri-úti pályára. Az eredmény meglepő volt, épen úgy, mint tavaly deczemberben ugyanezen két csapat közt.

Akkor mindenki bizonyosra vette a B.T.C. győzelmét, most pedig nagyon egyenlő esélyeket tulajdonítottak mindkét csapatnak. Akkor a M. U. E. győzött, most pedig a B. T. C., de ezuttal nem is a győzelem volt maga a meglepetés, mint a győzelem nagysága.

Mi megkíséreljük, hogy az eredménynek magyarázatát adjuk, mert a száraz eredményből két homlokegyenest ellenkező következtetést vonhatunk le, ugyanis vagy a M. U. E. lett sokkal gyengébb, vagy a B. T. C. javult rendkívüli módon. Hogy egyik szélsőségbe se essünk és így helytelen ítéletet ne alkossunk magunknak, tekintetbe kell vennünk a körülményeket.

A B. T. C. csapata áthatva a reváns eszméjétől és két régi kipróbált játékosával, Mannóval és Klebersberggel megerősödve, teljes bizalommal indult a küzdelembe. Ezenkívül változtatott multkori taktikáján, nem játszott olyan lanyhán, hanem temperamentumának inkább megfelelő módon keményen játszott, a mely játékmodor nagyon megzavarta, hogy ne mondjuk, tönkretette a testileg gyengébb ellenfél összes kombínáczióját.

Ezzel szemben a M. U. E. csapatát játék előtt nagy csapás érte, mert kapusa nem jelent meg, a mely körülmény nagyon deprimálólag hatott a csapatra, eltekintve attól, hogy tényleg nagy veszteség volt az ő hiánya.

Ezenkivül azt a hibát követték el, hogy egyik hátvédet állították a kapuba, a mivel nemcsak nem pótolták a hiányzó kapust, hanem elvesztettek egy jó hátvédet, a kit pótolni nem tudtak. A M. U. E. csapata követett el még egy hibát, a második goal után ugyanis teljesen elvesztették a játékosok fejüket és helyeiket folyton cserélgették, a mi tönkretette azután azt az összjátékot is, a mi még fenmaradt az ellenfél kemény játéka daczára.

Ezek a körülmények szerintünk elég magyarázatot nyujtanak a pártatlan ítélő előtt, hogy érthetővé váljék az első pillanatra hihetetlen eredmény. Mindezeket és a látottakat összevéve, a B. T. C. mult vasárnap határozott fölényben volt a M. U. E. fölött, de fölényének hű képét nem nyujtja az elért eredmény.

Ezt azért is fontosnak tartjuk felemlíteni, nehogy egyrészt elbizakodás, másrészt elcsüggedés megrontsa a két csapat játékosainak hangulatát, mert a tavaszi szezon erős nemzetközi mérkőzései előtt állanak, melyeken legjobb képességeik kifejtésére lesz szükség, ha a magyar footballjátékot méltóan akarják képviselni az idejövő idegenekkel szemben.

A B. T. C. játékosai a mérkőzésen nagyon jó formában voltak és a mi nagyon meglepő volt, épen a csatársortól láttuk ezuttal a legszebb kombinácziókat. Különösen jól játszott Mannó, a ki talán sohasem volt hasonló formában. A fedezetek és hátvédek közt Harsády és Ordódy tüntek ki a legjobban, de a többi is végezte kötelességét. Nagyon ügyesen játszott ezuttal Skrabák, ki az ősz óta lényegesen javult.

A M. U. E. játékosai közül Bodor és Pozsonyi sokkal jobbak a többinél, egyedül ők nem veszítették el a fejüket, hanem az ellenfél heves támadására elkeseredett védelemmel feleltek és igazán nem rajtuk mult a csapat nagy veresége. Mindkettő viszonyainkhoz képest klasszikus játékosnak mutatta magát.

Kivülük még jók voltak Klein J. és Fischer, a többi azonban nem érte el ezuttal a B. T. C. játékosainak a nivóját. A csapatnak legfőbb szüksége, hogy játékosai megszokják az erősebb jellegű játékot és bátrabban játszanak, mert e nélkül bizony nem érvényesülhet a legtökéletesebb kombináczió sem.
Bíró Pobuda Tivadar (M. F. C.) volt, a ki ezúttal is a tőle megszokott pártatlanságával és szigorával töltötte be a közmegelégedésre birói tisztét.