Egyik fővárosi vívóiskolában baleset történt: egy vékony pengéjü kard hegye szurás közben a védő álarcz sodronyán áthatolva, a vivó szemébe hatolt ugy, hogy a szerencsétlen ifju valószinüleg a szemevilágát veszti.

Mondjuk mindjárt el azt is, hogy hasonló, bár nem ily sulyos balesetek a vivóeszközök hibásvolta miatt már többször fordultak elő. – Az első kérdés minden sportbarát előtt az, nem lehetne-e az ilyfajta baleseteknek elejét venni, hogy az ugyis nagyszámu ellenőrizhetetlen balesetek számát ne szaporítsák a kikerülhetők. – Határozottan azt felelhetjük rá, hogy az ily balesetek kikerülhetők a vivómesterek szigoru figyelmével.

Arról van ugyanis szó, hogy vagy a kard penge legyen szélesebb, vagy az álarcz sodrony-fonása sürübb. Az olasz vivórendszerrel azonban bejöttek a könnyü, vékony olasz kardok, minőket régen gunyosan hölgypengének neveztek melyeket ezelőtt csak a gyermek vivók használtak. Hozzájárult ehhez az is, hogy az álarczokat is nagyon megkönnyíteni akarván, a sodronyfonás is ritkább lett. – Igy történhetett tehát a szerencsétlenség. És bátran mondom, hogy csak azért nem történt eddig több baj, mert a vivóink a szurásnál nem a fejre, hanem a mellre czéloznak.

Próbálják csak mestereink a vivók kardjait átszurni az álarczok sodronyain, bizonynyal sok kardot vagy álarczot fognak kitiltani termeikből. Mert azt feltesszük lelkiismeretesen mestereinkről, hogy e szomoru eset tanulságából minden vivóeszközt megvizsgálnak tornatermeikben, és a veszélyeseket kiveszik a használatból.

Nem mondjuk azt, hogy a gyenge karu vivó is nehezebb, szélesebb pengéjü karddal vivjon, de általában vissza kellene térni a Keresztesy-féle elvre, hogy ne játékszerrel, hanem karddal vivjunk. – A mai vivók nagy része sem a kardot nem birja, sem a sulyosabb kardvágásnak fájdalmát nem tudja türni. – Aztán meg divatba jött a rövid ujju vékony tricóban való való vivás és a vivókabátban való vivást a melegség miatt kevesen kultiválják.

Volna azonban e szomoru eset alkalmával pár szavunk fiatal athlétáinkhoz is. – Az ifjuság nagyon könnyen elbizonytalanodik épségének, erejének tudatában és olyan valaminek tartja egészségét, mit a veszélyekkel csak edzeni lehet; holott a dolog fordítva igaz: az épséget türelmes gonddal azért ápoljuk, neveljük, hogy a kikerülhetetlen veszélyek alkalmával a bajoktól megóvjon.

Az angol versenyeken szinte nevetséges, hogy az óriás erejü athléták mily asszonyos gonddal óvják magukat a verseny előtt és után még a széltől is. – Az athlétaság a léleknek nem azonos bátorságában rejlik, hogy bátran elkövetjük minden egészségtani meggondolatlanságot, hanem hogy testünket a legaprólékosabb egészségtani szabályok betartásával erőssé és edzetté tegyük.