A képviselőházban még mindig folyik a felirati vita, habár nem költ is már a közvélemény előtt olyan nagy érdeklődést, mint eleinte. Széll Kálmán beszédében különösen két mozzanat emelkedett ki : az egyik az, hogy bár Széll most a közös vámterület híve, nem vonakodott kijelenteni, hogy a vámügyi különválás nagyobb és állandóbb csapást mérne Ausztriára, mint reánk.

Intés ez az osztrák pártoknak, hogy ne feszítsék túl a húrt s ne számítsanak arra, hogy Magyarországot közgazdasági meghódolásra lehet kényszeríteni. A miniszterelnök beszédének másik nagy feltünést keltő részlete az volt, melyben s hármas szövetség mellett emelt szót s visszautasította azokat az aggodalmakat, mintha bizonyos nagynémet ábrándok mögött a német birodalom kormánya állana.

A miniszterelnök beszédének eme része általános helyeslésre és méltatásra talált a német sajtóban. A főrendháznak is megvolt a felirati vitája melynek során gróf Dessewffy Aurél kemény bírálatot mondott az előbbi szabadelvű kormányokról s a mostani kormányt oly módon dicsérte, hogy ellentétbe helyezte az előbbiekkel, mint a melyektől a *tisztesség* jelzőjét is megtagadta. A miniszterelnök visszautasította a dicséretnek ezt a formáját s egyuttal alkalmat vett magának a magyar szabadelvűség nagy jellemzésére.