A porosz kormány évek óta nagy harczokat folytat a Lengyelország szétdarabolásakor Poroszországhoz csatolt Pozen lengyel lakossága ellen. Németté akarja őket tenni. A népiskolákban már a vallást is németül tanítják a lengyel kis gyermekeknek.

Ebből keletkeznek azok a háborgások, melyek Ausztia szláv lakosait a legutóbbi időben megszállták s kivált Galoczia lengyelei közt nagy tüntetéseket idézett elő a németek ellen. Okot adott rá a gnézeni pór, melynek története a következő.

Pozen tartománynak Gnézen városában nov. 17-20-ikán Vreschen községből való huszonegy szülő állt bíróság előtt, azzal vádolva, hogy a vrescheni katholikus iskola ellen lázítottak, sőt a tanítókat bántalmazták.

A tárgyaláson szomoru dolgok derültek ki. Mert a leánykák nem akarták  a vallást németűl tanulni, ezért folyton büntették és verték őket. Viszont a tanítók azt állítják, hogy az iskolában tarthatatlanok az állapotok, mert egy leánykát, a ki németül felelt, társai megvertek. Egy kis leány arczába köpött egy társának, mert német kérdésre németül felelt.

A sok engedetlenségért megfenyítették a tanulókat, de a fenyítés nem lépte tul a megengedett határt. A törvényszék előtt, mint fővádlott, Piazeczka kőmives felesége állt, ki a verések hírére az iskolába ment, s megtámadta a tanitót.

Aztán több anya és apa is elment, s azt mondták, hogy a mely vallást németül tanítanak, az más vallás, mint a lengyeleké, ők pedig a másvilágon együtt akarnak lenni a gyermekökkel. Egy kis leány a német katekizmust a kezébe sem akarta venni, s mikor a tanító ezért szörnyen megverte, a kötényével betakarta kezét, s igy fogta a könyvet. Ez esemény következtében Vreschenben a hatóság nagy szigorral lépett föl. A szülőket befogták, s a pört megindították ellenök.

Laszlowszki káplánt, csak azért, mert tartózkodón viselkedett az esetről, hatóság ellen való lázítás miatt harmadfél évi fogságra ítélték; ugyanennyit kapott Platéczka asszony kinek számos gyermeke van; a többi vádlottat is mind elítélték, kit két évre kit egyre.

A legenyhébb büntetés egy hónap. Az ítéleteket a thorni legfelsőbb törvényszék is megerősítette. E thorni ítélet rendkívűl izgalmat keltett Galicziában, s nagy német-ellenes tüntetések törtek ki, főleg Lembergben, hol a német konzulság épületét katonasággal kellett megoltalmazni. Bécsben a lengyel, cseh, szláv képviselők gyűjtést indítottak az elítélt lengyelek családja számára.

A gyűjtést a nagy lengyel író, Sienkievicz indítványozta, ki a lembergi *Czas*czímű lapban szívhez szóló felhívást tett közzé, s abban ezeket mondja:

*Keresztény és művelt népek nem tűrhetik sokáig a barbárságot. Maguk a németek sem maradhatnak örökké a poroszság jármában, a jövőnek ennélfogva hatalmas forradalmat és kiengesztelődést kell hoznia. Nekünk ki kell tartanunk és kitartásra kell intenünk mindazokat, a kik védtelen áldozatai a tulhatalomnak.

A gyermekek megkínzása után börtönbe zárják a szülőket, a kik kenyeret adnak gyerekeiknek. Egyik vádlottat, egy anyát, a kinek hét gyermeke van, két és fél esztendőre ítélték. Azt akarták talán ezzel, hogy a hősies gyermekek éhen haljanak?

Adjunk kenyeret a gyerekeknek, nyujtsunk vigasztalást az elítélt szülőknek, hogy szerencsétlen gyermekeiknek nem kell koldulni menniök. Az isteni és keresztényi jog részvétet követel a gyermekek számára, annál inkább az olyan gyerekek számára, mint ezek. Irásomhoz 200 koronát mellékelek.*
Az adakozások megindultak. Gróf Potoczky András tartományi marsal 2000 és Badeni Szaniszló gróf volt marsal 1000 koronát adtak a gneseni elítéltek családja számára. Egész Galicziában mindenütt szenvedélyes tüntetések fordultak elő.
A galicziai vidéki városokban is mozgalom indult meg, melynek szintén az a czélja, hogy a porosz erőszak áldozatainak pénzt gyűjtsenek. A galicziai lapoknál is tetemes adományok folynak be.