Mióta krajczáros,- vagyis már most kétfilléres- ujságok megszülettek, azóta a főváros utczai alakjai is szaporodtak egy tipussal: a "rikkancs"-haddal. Kik s mik ezek a rikkancsok? Azt a fővárosi ember nagyon jól tudja.

A kétfilléres újságok árulói ezek, kik különösen kora reggel s esti öt óra után százával lepik el a főváros utczáit a harsány kiáltásaiktól:-"E-esti újság!... Friss ujság!..." és ki tudná miféle más újság,- sehol sincs nyugodalom. Az utczasarkokon öt-hat kínálja egyszerre portékáját, de még a legszűkebb sikátorokban sem igen mehetni úgy el, hogy egyszer csak füünnkbe ne harsogjon: "Második kiadás!"

Ezeket az ujságárulókat nevezte el a Budapesti humor "rikkancs"-oknak, arról a szakadatlan rikoltozásról, amelylyel az unalmas csönd enyhítéséről oly lármás buzgósággal gondoskodnak. Kivált eleinte, míg szabad volt az ujságok szenzációsabb tartalmát is kikurjongatni.

Mostmár a rendőrség tilalma foytán vége ugyan emez aranykornak, csak az ujság nevét lehet fennen hirdetni, de azért most is bátran megérdemlik a "rikkancs" nevet. A rikkancsok sok százra menő seregében mindenféle ember van.

Nem egy kerül olyan, a ki diplomát tudna felmutatni, olyan sem ritkaság, a ki fogaton járt valaha s takaros földbirtok, vagy dús jövedelmű üzlet tulajdonosának mondhatta magát, elvétve jó falusi alakok is akadnak, némelyikről még most is lerí a hajdani jó mód.

Egyiknek-másiknak mintha még most is a "cselő hé, csáli hé" kiáltásra állana a szája amivel valamikor azt a czímers négy ökrét bíztatgatta,- de bizony most már csak "tessék Esti Ujság" vagy "Friss Ujság" lesz belőle.

Szomorún hangzik ez a kiáltás, sokszor kiséri egy-egy gyenge sóhajtás is, de hát hiába, forgandó a világ sorja s mindig dicséretesebb kétfilléres ujságot árúlni, mint Amerikában, vagy az öngyilkosságban keresni menedéket.

Vannak aztán öreg, töpörödött anyókák, kis gyermekes menyecskék, toló kocsiban ülő nyomorékok, de a rikkancsok zöme mégis a fürge 10-12 esztendős gyerekekből áll. Ezek vívták ki szakadatlan lármájukkal a "rikkancs" nevet.

Ezeknek sem nyelvük, sem lábuk nem nyugszik egész nap. Mikor kora reggel, délután, meg estefelé megjelennek a két filléres lapok, már akkor a rikkancs-had százával lepi el az illető kiadóhivatal környékét, azután megrakodva egy-egy nagy csomó ujsággal, mesés gyorsasággal árasztják el a főváros minden részét. S még az utója alig jutott a maga példányaihoz, már az eleje rég ott kiabál a távoli külvárosokban, de hirtelen elárasztják a Városligetet, Svábhegyet s egyéb kiránduló-helyeket is.

Vannak köztük, a kik már sokra vitték: segédekkel dogoznak. Ezek több száz ujságpéldánnyal rohannak s a hidaknál, nagy utcza- kereszteződéseknél váró segédeket látják el kellő számú példányokkal, hogy nyargaljanak azokkal a maguk bizonyos utczasarkára. S nyargalnak is a szél gyorsaságával és lármájuktól csakhamar visszhangzik a főváros egész roppant területe.

Különben a rikkancsi állapot nem is rossz és sok szegény embernek biztos kenyeret ad. Naponata átlag megkeresnek 1-2 koronát, némelyik többet is, a mi bizony nagy segítség szegény embereknek: sőt szükség esetén meg is lehet belőle élni, a mint hogy sok rikkancs csakugyan kizárólag az ujságárúlásból él.