A természet védelme nem új gondolat: már a korai filozófiákban is megfogalmazódott, hogy egységben kell élnünk környezetünkkel, tisztelnünk kell minden élő és élettelen teremtett létezőt.

Maga a fogalom viszont a legújabb kor szülötte, valójában az iparosodással együtt járó, egyre súlyosabb környezetszennyezés tette szükségessé megfogalmazását. Első intézményének világszerte az USA-ban, 1872-ben alapított Yellowstone Nemzeti Parkot tekintik, míg hazánkban az 1879-ben megalkotott erdőtörvény tartalmazott először természetvédelmi előírásokat.

A hazai természetvédelem története legjobban a vonatkozó jogi szabályozás, a gazdálkodási előírások történetén át követhető nyomon, amelyekre később a szervezeti rendszer épült.

A természetvédelem jogi szabályozásának gyökerei az első, többnyire gazdálkodási célokat szolgáló erdőtörvények, vadászati jogszabályok voltak. Zsigmond király (1426) rendelkezése a kíméletes erdőhasználatról, erdőrendtartási törvények (1565., 1669.), II. Lipót dekrétuma (1790.) az erdők védelméről (erdei zárlat a pusztítás megakadályozása érdekében), III. Károly dekrétuma (1729.) a vadászat és madarászat szabályairól (tilalmi idők megállapítása).

A XIX. században már a törvényalkotáson túl összeírták a védelemre érdemes természeti értékeket és a szervezetre is elgondolásokat fogalmaztak meg. A madárvédelemben hatékony intézkedések születtek és 1893-ban létrehozták a Magyar Ornitológiai Központot, amely Madártani Intézet néven ma is működik. Az 1883-ban megalkotott vadászatról, majd az 1888-as halászatról szóló törvények ellentmondásos voltuk ellenére a madárfajokon kívül néhány más gerinces állatfajtára is tartalmaztak természetvédelminek tekinthető intézkedéseket.

Ebben az időszakban fogalmazták meg azokat a természetvédelmi jogszabályokat, melyek a mai napig példának tekinthetők. Ilyen volt például az 1879. évi XXXI törvény, vagyis az első önálló magyar erdőtörvény (véderdők kijelölése: tarvágás, alomgyűjtés és legeltetés tilalma, tűzgyújtási szabályok, élőhely, tájképi értékek védelme, vadászati előírások). Az 1883. évi vadászati törvény (XX. tc.) a szélesebb körű madárvédelemmel foglalkozott. Az 1883. évi halászati törvény a tilalmi idő és a méretkorlátozás bevezetéséről intézkedett. Az 1894 évi XII. tc. 57. és 58. §-a a mezőgazdaság számára hasznos állatok, illetve a hasznos homokkő növények védelméről szólt (a tc. felhatalmazása alapján 1901-ben 24.655. sz. FM rendelet sorolta fel a védelemben részesítendő madár- és emlősfajokat). Az 21.527/1900. FM rendelet az emlékfák, a tájképek szépségét emelő faegyedek, a ritka vagy értékes példányok regisztrációját írta elő.