A Fokföldön, mint maguk az angolok beismerik, valóságos lázadás tört ki. A föllázadt farmerek – tanyás gazdák – száma 7-8000. Vannak a Fokföldön boer hadcsapatok, a melyek kizárólag föllázadt fokföldiekből állanak.

A farmerek, a kik egy évvel ezelőtt még békében éltek, most a boerok sorában küzdenek. Egyes vidékeken a fel nem lázadtak szinte kivételek és például angol-becsuán földön a farmerek nyolczvan százaléka fölkelt.

Kruitzinger boer vezér egész Kimberley vidékén parancsol. A Fokföld felső része tökéletesen föllázadt, s az alsó részekben is mindenütt portyáznak boer csapatok, melyek folytonos segítséget kapnak éjszakról és Oranjeból. Tömérdek csapat kóborol mindenfelé, néha csak 10-20 főnyi, de olykor 1500 boer is együtt van. Ezt a legtekintélyesebb angol lap, a „Times” mondja. Az ország hegyesdombos volta nagyon megneheziti az angolok hadmüveleteit.

Tanszválból, Oranjéból alig érkezett valami hir az utolsó napokban. Hogy az angolok egyszerre bevallják a fokföldi veszedelmet, annak is megvan az oka. Először is az angol kormány épen most kér ujabb hadi hitelt, hetedfél millió font sterlinget, körülbelől 180 millió koronát. Másodszor Chamberlain gyarmatügyi miniszter bejelentette az alsó házban, hogy elérkezett az irtó háboru ideje s a legkegyetlenebb intézkedéseket sorolta föl.

Pusztitás, asszonyok, aggok fogságba hurczolása, agyonlövések fognak következni. Az angolok számítása szerint az utolsó időkben egy-egy hónapban 2000 fővel fogyott a boer harczosok száma. Ennyi az elesettek, harczképtelenné váltak, fogságba jutottak száma.

Igy őszig elpusztul minden boer fegyveres. A Fokföldön támadt lázadást pedig kegyetlenséggel nyomják el. A benszülött kaffereket is fölfegyverezték az angolok s rablásra bocsátották, de miután kiderült, hogy a harczban álló boerok élelmikészleteiket kaffer falvakból szerzik be, az angolok elhatározták, hogy a benszülötteket összefogják és külön táborokban helyezik el.