A makói kiállítás

1901 | Augusztus

A nagy kiállítások helyét nálunk is a kisebb vidéki kiállítások foglalták el, a mi helyes is, mert igy minden vidék megismeri és edzi az ilyen kis kiállítások révén a maga erejét, tudatára jut versenyképességének, valamint a termelésben mutatkozó netaláni hiányoknak és mulasztásoknak.

Az eddigi vidéki kiállítások kisebb-nagyobb sikere után némi érdeklődéssel várhattuk a makói kiállítás megnyitását, főleg mi, gyakorlott kiállítási emberek, a kik jó eleve tudtuk, hogy tíz évvel ezelőtt Csanádmegye lakosságának még csak négy százaléka foglalkozott iparral, hogy az egész megye területén alig van nehány füsölgő gyári kémény, s hogy a kevés ipar, a mi van, az sem ért még rá a technika modern vivmányai szerint való kifejlődésre.

Az első kellemes csalódás, a mi bennünket ért, az a kiállitás külső képének igen kedvező elrendezése volt. Egészen a nagy kiállítások mintájára készült a terjedelmes iparcsarnok, egy igen izléses, tágas, stílszerű kiállítási csarnok, mely bármely központi kiállítás keretében is komolyan számot tenne. Tervezője Pap József ottani épitőiparos.

E főépület előtt csinosan parkirozott, szép tér készűlt tele virágágyakkal, középen zenepavilonnal, jobbról-balról kiállítási melléképületekkel. A csarnokok belseje, diszitése, a csoportok szerencsés elosztása is igen ügyes rendezői kezekre vall, a mi együtt a makói kiállítás külső sikerét teljes összehangzatossággal biztosította.

A kiállítás belső tartalma is sokkal több, mint a mit a távoli vendégek remélni mertek. A fa-, fém- és ruházati iparágak, tehát a tulajdonképeni kézmüves mesterségek igen biztató jeleit mutatják a legelterjedtebb ipari foglalkozásoknak. Itt-ott kitűnő minták, másutt gondozásra, fejlesztésre érdemes kezdés, de már pártolásra méltó, igen jeles, versenyképes különlegességek is, milyenek, példáúl egy bőröndös kifogástalan készítményei, a gyümölcs-, vaj-, zsír és más nyers termény befogadására szánt fa-edények és dobozok, jó butorok stb. számot tennének a versenyzés magas fokán álló központi kiállításokon is. Hasonló elismerést érdemelnek a távolabbi városok (Arad, Szeged, H.-M.-Vásárhely, Békés) tanműhelyei is.

Dícséretes az is, hogy az említett kézművesiparágakban csak a napi használatra szánt közkeletű czikkekkel találkozunk. A „remek”-munkák iránt való hajlam, mintha letűnőfélben volna a jó alföldi iparosságnál, mely a jóra, gyakorlatira helyezi a sulyt és mellőzi a felesleges és divatját múlta czifraságokat és czafrangokat. Azonban az egyes ipari termelvények előállítása érdekében jelentkező modern technikai eszközök, nevezetesen a jobb anyag, jobb szerszám, segédgépek, új ipari eljárások alkalmazása, - a mi az ipari termelést jobbá és olcsóbbá teszi, - még jórészt ismeretlen fogalom. Őszinte elismeréssel kell végül megemlékeznünk a szépnemről, melynek kézi munkáiból igen kedves kis szobát állított össze ennek az osztálynak a rendezője, La Roche Boriska úrnő, a ki izléssel csoportosította a kézimunkában ügyes és járatos csanádi hölgyek szemrevaló készítményeit.

A kiállításnak két irányban lehet üdvös tanusága; t. i., ha a helyi közönség, megismervén a fölkarolásra és pártfogásra érdemes készitményeket, ezek érdekében társadalmi mozgalmat indít; másfelől pedig, ha a termelésben mutatkozó hézagokat a társadalom, a hatóság és az állam egyesűlt erővel pártolja és így vállvetett közös munkával érvényesítik jótékony befolyásukat a helyi ipar izmos és arányos kifejlesztése érdekében.

Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter jelentékeny anyagi támogatással biztosította a sikert, sőt személyesen is lejött megnyitni a kiállítást, aztán fáradhatatlan kitartással végig járt minden csarnokon, szóba ereszkedett minden kiállítóval, elismerő szavakban, buzdításban nem fukarkodott, de e mellett észrevette a hibákat, hiányokat is.

Az ilyen közvetlen érintkezésnek pedig a vidéken sokkal buzdítóbb a hatása, mint a fejlett góczpontokban. Ezért kétségtelenűl nagyban emelte a makói kiállítás hatását és eredményességét is a kereskedelmi kormány vezetőjének közvetlen, buzdító érdeklődése, bátorítása. Vegül pedig meg kell említenünk, hogy maga a kiállítást rendező város is határozott léptekkel emelkedik a modernebb vidéki nagy városok közé, terei szépek, szabályosak, utczái tágasak, középületei gyarapodnak, villamos világitása egészen modern, püspöki parkja pedig igen érdekes és vonzó speczialitás. Maga az egész város a czivilizáczió és kultúra felé törekszik minden alkotásában és ezt akarta szolgálni a makói kiállítás is.

Gelléri Mór