A tornaverseny sikere még a legkitünőbb műsor mellett is mindig attól fog függni, hogy mily pontossággal és mily szigorusággal rendeztetik. A Tekt. szerkesztőség engedelmével e szempontból óhajtok pár észrevételt a rendező-bizottság figyelmébe ajánlani.

A legnagyobb baja az idei versenysorrendnek is az, mi minden eddigi versenyünké is volt, hogy igen sokat ölel fel és igy a verseny mind a két napon oly hosszu időre terjed, hogy a nyugodt, a csendes rendezéshez nem lesz idő. Rendkívül fontos dolog, hogy az egyes számok között maradjon annyi idő, hogy az egymást felváltó tornászok nyugodtan helyeikre távozhassanak.

Most már e dolgon csak a katonai pontos fegyelmezéssel lehet segíteni. A pálya felügyeletével bizassék meg két szigoru rendező, kiknek mi feladatuk se volna, mint a pálya kitisztítása. Míg a pálya egészen nem szabad, ne kezdődjék az uj mutatvány. A kisérő tanároknak a tanulók csapatánál való tartózkodása maga a rendet még fenn nem tartja, ha a versenyeket rendező bizottság a pályán nem vigyáz a rendre.

Nagyon üdvös intézkedés lesz, hogy a versenyintéző és birálótagok a sportegyletek szakértő tagjai lesznek, csak legyen bennök annyi erény, hogy parancsolni tudjanak a rakonczátlankodni szerető fiatalságnak.

Sok panaszra adott okot a futóversenyeknél, hogy a versenyzők egymást gátolták a futásban; nagyon jó lenne a pályát annyi szalaggal, mennyi versenyző lesz, elválasztani.

Az is óhajtandó, hogy ne kötél, de könnyen szakadó fehér szalag legyen a beérkezésnél, hogy a fiuk ne sértsék meg magukat a beérkezésnél. A czélbirón kívül csak két biró legyen a beérkezésnél, hogy minden czivakodásnak eleje vétessék.

Az ugró és dobó versenyeknél legyen két annyi biró, mint mennyi iskola versenyez, hogy minden iskola 10 tanulója külön-külön végezhesse gyakorlatait. Igy a közönségre nézve különben sem igen érdekes verseny gyorsan fog lefolyni és hamar lesz elbírálható.

A szertornázás rendezésénél különös gond fordítandó arra, hogy a szerek érdekesen váltsák fel egymást. Ezen gyakorlatokra szánt idő pontosan tartassék be, hogy a betanult gyakorlatok mind bemutathatók legyenek. – Általában helyes volna a versenyműsorba a minden gyakorlatra szánt időt is kinyomatni, hogy a versenyzők is tudjanak alkalmazkodni.

A versenyeknél, különösen a kótyánál kivánatos lenne, hogy a közönséget a műsorban tanítanák meg az élvezetre azáltal, hogy a játék lényegét, a versenyben szereplő botösszecsapást értse meg. A fővárosi közönség alig ismeri e szép magyar játékot, pedig ha megismeri, igazán gyönyörködni fog benne.

Az iskolákat általában minél előbb értékesíteni kellene, hogy az egyes mutatványok meddig tartanak, hogy e szerint készülhessenek. Nagyon soká, például mint eddig 3 óránál is tovább ne tartsanak a mutatványok, mert ezzel a közönséget kifárasztjuk.