A mi a párisinak Autentil, a berlininek Carlshorst, az a mi fővárosunk közösségének a Budapest közelében levő Alag, s bár a mi Alagunk még messze áll az említett két világhírű versenytértől, mégis remélhetjük, hogy az alagi versenytért nemsokára a külföldön is ép oly jól fogják ismerni, mint Auteuilt és Carlshorstot.

Alig tíz éve annak, hogy Alag neve ott szerepel hazánk lóversenysport-helyei között. 1890-ben alakult meg azóta elhunyt Beniczky Gábor buzdítására az *Urlovasok Szövetkezete* s a kezdet emez évében Kaposvárott, majd egy hideg esős délutánon az alapító birtokán, a czinkotai határban rendeztek sikerült versenyeket.

A következő évben már Székes-Fejérvárott, Szombathelyen látjuk nyeregbe szállani a délczeg urlovasokat, s ez évben nyitja meg a főváros közönségének kapuit Alag is. Akkor még nem a mai kor minden igényeinek megfelelő módon berendezett pálya várta a sport barátait, mert a mai pályát csak öt év mulva, a milleneum évében készítette el a tevékeny egyesület.

Sok akadálylyal, nehézséggel kellett az intézőknek megküzdeni, nagy áldozatokra voltak kénytelenek, míg a mai polczra emelhették versenyterüket, s el tudták érni kitűzött czéljukat, az urlovas sport fejlesztését.

Csakhamar kedvelt lett a kies alagi pálya, melynek ép úgy megvan a maga nagy közönsége, mint a városligeti gyepnek, sőt néha nagyobb közönség jelenik meg az alagi versenyeken, mint Bécs nagy pályáján, Freudenaun.

Legyen napsugaras, szép idő, vagy tomboljon vihar, zivatar, a M. Á. V. nyugati pályaudvarából kirobogó vonatok hosszú kocsisorai ezreket szállítanak ki Alagra, sőt nem egy esetben sokkal előkelőbb közönség gyűl össze – különösen hölgyek - az alagi pályán, mint városligetiben, hiszen itt nemcsak a lovasok ülnek a büszke telivérek nyergében, hanem a főúri és gentry-világ ifjúsága.

Az intézők mindent elkövetnek Alag vonzerejének emelésére; világos példa erre az, hogy míg 1890-ben versenydíjakban csak 12,000 koronát adott a szövetkezet, manapság e czélra már közel 300,000 koronát áldoz.