A football-játék csak néhány éves minálunk. Pár esztendővel ezelőtt Wlassics közoktatásügyi miniszter a tanuló ifjúság edzésére elrendelte, hogy az egészséges játékokat gyakorolják. Ekkor bemutatták az általánosan szokásos torna és sport gyakorlatokat.

Ezek közt nagy figyelmet keltett a football, mely a testet mindenféle mozgásban foglalkoztatja, s az ügyességet, éberséget, leleményességet fejleszti. Ez a játék hamar népszerűvé lett nálunk is. Ma az országban mindenfelé játszszák, a fővárosban pedig oly mértékben, hogy a szabadban sétálók érdekében hatóságilag korlátozni kellett.

A játék eszköze egy levegővel töltött labda, mely akkora, mint egy hevesi dinnye. Ehhez nem szabad kézzel nyúlni, csak lábbal. A játék czélja pedig az, hogy ezt a nagy, erős, de könnyű labdát berugják az ellenség *várá*-nak kapuján. A játszók két csapatban állnak föl. Hogy mindenik könnyen megismerhető legyen, a csapatok más-más szinű zubbonyt viselnek.

Kimérik a játszó helyet, mint a magyar métában. Egyik részén az egyik fél, másikon a tulsó fél. Két kapu van, jó széles. A kapuhoz oda illesztenek egy hálót, a mitől a kapu olyan, mintha lugasnak készítették volna. Ha a labda a kapunak se fölötte, se mellette el nem repül, hanem egyenesen berugják a hálóba, az győzelem. Angolul úgy hívják goal, így hívják nálunk is, de mondják már helyette széltében ezt is: *belőttünk*. A ki meghatározott idő alatt több goal-t csinál, azaz többszőr berúgta a labdát az ellenség kapujába, az a győztes.

Nagy gyakorlottság, nagy ügyesség kell ehhez. Hogy a labda milyen irányba repüljön, tudni kell a rúgás módját. Ahhoz is érteni kell, hogy az ellenfél mikép alkalmatlankodjék, milyen fortélyokat használjon, mikép akadályozza, hogy a másiknak elég helye ne legyen a jó rúgásra.

A küzdő feleknek egy-egy csapatja tizenegy főnyi. Ezek feloszolnak különböző feladatok teljesítésére, mint a magyar métában. Van egy kapitány, a ki vezényel. Sok függ a kapustól, a kinek a repülő labdát kell elfogadnia. Egyedül neki szabad kézzel is hozzá nyúlni a labdához.

Ez a szabad ég alatt végbemenő játék ma már elterjedt széles Magyarországon, Budapesten pedig oly népszerű, hogy a Csömöri-út végén levő pályán ezernyi ezer tömeg szokott megjelenni a versenyekre. Nem is gondolná az ember, hogy ez a sport mennyi iparágat táplál. Tömérdek labdát nyűnek el, a mi a kaucsuk- és bőrkereskedők haszna; a sok czipőből, egyenruhákból is haszna van sok embernek. A football különben már a világ minden részében is meghonosodott, a hol csak angolok vannak. Angliában mesés a népszerűsége; ott a társadalom minden rétege játsza, gyermekek, ifjak, éltesebbek.

Az oxfordi és cambridgei egyetemek mérkőzése ünnepszámba megy. 50-80 ezer ember gyönyörködik a diákok küzdelmében. Az angol tengerészek és telepesek meghonosították az angol gyarmatokban is. Hódító körútjában hozzánk 6-8 éve került. Ottó József és Collaud Ferencz budapesti tornatanárok ismertették meg a tanítványaikat a footballozással. A tulajdonképeni meghonosítók Stobbe Ferencz és Ray Ferencz. Hozzájok csatlakozott Iszer Károly, ki a versenyek egyik intézője.

Ez a sport hosszú időkig fejlődött, míg a mai formába finomodott. Ugyanis hajdanában, a XVI. században, meglehetősen durva, sőt életveszélyes volt a játék, a mikor Angliában város város ellen, falu falu ellen toronyiránt, árkon-bokron keresztűl hajtotta a labdát. Törvényileg kellett a durva játékot betíltani. Mindazáltal előfordult például az, hogy a chesteri polgárok egy dánnak a levágott fejével footballoztak az utczán.

Új korszakot jelent a *Football-Association*-nak 1863-ban való megalakulása. Ez a szövetség fogadta rendszerébe a football-játékot, elkülönítve azt a Rugby-játéktól, mely a régibb, durvább módon (a kéz használásával) folyik. Szóval régi, sőt ősrégi játék a football. Mert ki hinné, hogy ez az igazi új játék a görög episkyros-ból és a római harpastum-ból fejlődött.