Napról-napra újabb és újabb hirek beszélnek Oroszország belső életének dúlt voltáról, zavargásokról, merényletekről, öszszeesküvésekről. Nem tudni, mi igaz ezekből. Oroszországban a valóságot nem engedik napfényre jutni. A rendőrség nem csak a gyanus embereket fogja be, hanem az emberek száját is.

A tanulók zavargása csak egyik jelensége a forrongó állapotoknak. A munkások is megmozdultak. Eseteket beszélnek el, hogy a hadsereg tisztjei is megbizhatatlanok. A fiatal Miklós czár uralkodása első éveiben szabad gondolkozásunak mutatkozott s nagy ujitásokat vártak tőle. De minden a régi elnyomott állapotában maradt, s megmaradt a czár tanácsadójának Pobjedonoszczev, a szent zsinat elnöke, a reakczió vezére.

A márcziusban kitört diákzavargásokat nyomban követte a munkások zavargása a nagyobb városokban. Aztán Karpovics tanuló lelőtte a közoktatási minisztert, Lagovszkij rálőtt Pobjedonoszczevre; merényletet próbáltak más miniszterek ellen is, a pétervári katonai főparancsnok ellen, sőt állítólag a czár ellen is. Minden arra mutat, hogy az értelmiség, a hivatalnokok, katonatisztek is a zavargókhoz szítanak.