Pekingben április 10-ikén Bartsch századost, a német második keletázsiai gyalogezred századparancsnokát a nyári palota közelében halva találták. A százados hátán lőtt seb volt, lova eltünt; pénzét, óráját a zsebében érintetlenül találták. A gyilkosságot Hovau nevű khinai követte el, mert a német tiszt az utczán ráütött a botjával. Erre a khinai lelőtte és a lovon elmenekült.

A khinai császár visszatérése.

Japán képviselője értesitette a khinai meghatalmazottakat, hogy a császár visszatérése sürgősen szükséges és hogy Mandsuriába a rend helyreállitására khinai csapatokat kell küldeni.

Khinai miniszterek kivégzése.
Khinában a gazdagokat, főbb tisztviselőket ritkán éri büntetés, halálos büntetést pedig csak nagyon nyomorultakra mondanak.Mandarint s egyéb úrfélét legfeljebb a haragvó császár fejeztetett le, de biróság soha.

Annál nagyobb a megdöbbenés most Khinában, mikor a szövetségesek nem kimélik a legnagyobb méltóságokat sem, ha kisül róluk, hogy az európaiak ellen nagy bűnöket követtek el. Persze a legnagyobb bűnösök az ország belsejébe menekültek. Csi-hsziu igazságüyi miniszter és Szucsen-jü államtitkár roszul jártak, mert elfogták őket.

Pekingben ki is végezték mind a kettőt, az idegenek legyilkolásában való részességért. Az előbbit a japánok fogták el, mikor Pekingbe bevonultak, de megengedték neki, hogy őseinek áldozatot mutathasson be s egy időre haza távozzék. Becsületszavára fogadta, hogy visszatér, de nem tette, hanem e helyett Csing herczeghez ment tanácsot kérni.

Az európai barát herczeg azt tanácsolta neki, hogy tekintettel sok bünére, legjobb lesz, ha megöli magát. Ezt a jó tanácsot Csi-hsziu nem fogadta meg, hanem egyideig bujkált s azután, mintha mi sem történt volna, visszatért palotájába. De a japánok másodszor is elcsipték s átszolgáltatták a szövetségeseknek.

S ha már őt letartóztatták, letartóztatták a jobbkezét is, Hszücseng-jü államtitkárt. Érdekes, hogy a császár eleinte csak azzal akarta őket megbüntetni, hogy leteszi a hivatalukból. A szövetségesek ezzel nem elégedtek meg s a császár kénytelen volt őket a khinai biróságoknak átadni, melyek ezután lefejeztették, a szövetségesek szigorú ellenörzése mellett, nehogy helyettük ártatlan kulikat röviditsenek meg egy fejjel.

Mind a kettőnek családja nagy összeget adott a hóhérnak, hogy lefejezés után nyomban varrja a testhez a fejet, nehogy fej nélkül menjenek a túlvilágra. A hóhér és pribékjei teljesitették is ezt a megbizást; a lehullott fejet nagy sietséggel, mohón visszavarrták a helyére. Borzalmas látvány volt s a khinai csőcselék ámulva nézte azt a hihetetlen dolgot, hogy nagy mandarinok lefejezése is lehetséges.