A függetlenségi 48-as párt két része közt a szétválást még szélesebbé tette, hogy az Ugron Gábor vezetése alatt levő párt belépett a delegáczióba, a Kossuth vezetése alatti párt pedig továbbra sem ismeri el a delegácziót és annak tárgyalásaira senkit sem választ meg tagjai közül.

A két párt lapjaiban a most befejezett delegáczió utánis éleshangú czikkeket lehetett olvasni. Ugron elvbarátai a Bécsből visszatért Ugron Gábor tiszteletére lakomát rendeztek, s ebben nagy dicséretekkel halmozták. Ugron is beszélt, s azt fejtegette, hogy a magyar politikának egyik nagy hibája volt, hogy a közéletnek oly nagy tényezőit, mint a hadügyi és külügyi politika, elhanyagolta, egy pártra, épen a kormánypártra magára bizta.

"Politikailag az történt, - mondá – a mi szokott történni a vadászatnál, hogy az erős vad, melyet vadászeb kerget, fut és szalad, a meddig bir, de a róka, ha megtalálja a lyukat, bemenekül oda. A delegáczióban a magyar ellenzék politikája egy rókalyukat hagyott fönn, melynek nyilásáig elüldözte az ellenzék a rókát és akkor ő szépen kivűl maradt és a róka megmenthette a maga irháját, a maga életét, és abban a rókalyukban tovább tenyészett és szaporodott. Mi nem tettünk egyebet, mint elmentünk a rókalyukba is, utána mentünk, megtámadtuk ott a családi fészkében, vermében, és ott is zaklattuk, hajtottuk."