Lehetőleg el kell háritani azokat az akadályokat, melyek nagy szarvasmarhakivitelünk ellen tolulnak és melyeket az elé tolnak. Az első relációban a kormány az állatorvosi közszolgálat államositásával egy ma még alig értékelhető lépést tett. A mesterséges akadályok közül Németország védvámos irányzata és Ausztria okvetetlenkedései nehéz akadályok. Az a kifogás, melyet szarvasmarha-állományunk egészségi állapota miatt szoktak emelni, ma már csaknem megszünt és az állatorvosi közszolgálat államositása után teljesen illuzoriussá fog válni, csak ürügy egyrészt a német agráriusok, másrészt a bécsi mészárosok részéről.

  A nemzeti vagyonnak nagy része fekszik állatjainkban és az állatállomány szaporitása, minőségének javitása nem csupán az egyes gazdának lehet jól fölfogott érdeke, de az államnak is. E mennyiség és minőség emelésére a kormánynak bőven állanak rendelkezésre a szűkséges eszközök. De a kisbirtokos osztály az, melynek segitségére kell jönni; mert az intelligensebb gazda tudja, hogy kell javitani és tudja, hogy mivel javitsa jószágát, de az a parasztbirtokos, az a saját erejéből nem tudja és a saját jószántából nem fogja hibás tenyészirányát a helyessel fölcserélni. Kétségtelenül a lóversenyek, kiállitások, dijazások sokat használnak az állattenyésztésnek. De inkább a nagybirtokos állattenyésztésének és kevésbé a kisgazdának. Pedig éppen a kisgazda állatja a gyöngébb, éppen ő szorul rá jobban a segélyre, jutalomra, buzditásra. A helyes földmivelési politikának pedig a meglévő fejlesztésére is, de még inkább a hiányzó pótlására kell törekednie. (é. e.)