Aradon Schrankó Viktor Tivadar kazánkovács a vasúti vonat elé vetette magát, mely össze-vissza tépte.

A szerencsétlen ember Aradon állás után nézett, de nem talált. A zsebében megtalálták a katonakönyvét, négy gimnáziumi osztály elvégzéséről szóló bizonyítványát és nehány ív teleírt papirost, melyek azt mutatják, hogy Schrankó értelmes, jobb sorsra méltó ember volt.

A papirlapra *Élet és szabadság* czímen czikket írt, mely az iparosok szomoru sorsát panaszolja.

*Nem vagyok – ugymond - sem politikus, sem író, hogy én ezt oly tüzetesen és apróról- apróra szépen le tudjam írni, de a szivem nekem is olyan, mint a többié és vérzik, mikor ilyeneket látok. Gyárakban legtöbb az idegen mester, mérnök és hivatalnok s a mikor csak tehetik, nélkülöznek minden magyart. Ez tény !

Ne kérdjék, mi a nevem, állásom elégedjetek meg azzal, hogy hazámnak eleget tettem, mi tőlem tellett. Nincs senkim e hazámban, egy drága hölgyön kívül, (neve titok). Becsületettel éltem. Sajnos fiatalon kell elpusztulnom, de a mai viszonyok okozzák ezt. Isten éltesse e drága hazát, bár csak mozdulna már meg a magyar. Éljen a haza! *