Dtum
Login with Facebookk
1900 | Szeptember

Egy érdekes labdarúgó mérkőzés

Gyönyörű szélcsendes őszi idő kedvezett a mérkőzésnek és bár a footballjátékok közönségének nagy része még nem volt Budapesten, mégis megtelt a csömöri úti pálya minden nézőhelye, csak az üres páholyok és számozott székek jelezték, hogy még sokan hiányoznak, kik jelen szoktak lenni. A 4-5 ezernyi tömeg viharos éljenzéssel üdvözölte a csapatokat megjelenésükkor, a kik csakhamar felállottak a következő összeállításban:

„The Ramblers” csapata.
Kapuvéd: Grohmann.
Hátvédek: Leuthe (Cricketer I), Wagner (Cricketer I)
Fedezetek: Roland (Wiener F. C. 98. I), Steiner (W. A. C. I), Foy (Cricketer I)
Csatárok: Hoffmann (Cricketer I.), Eigl Cricketer II), A. Lowe (Cricketer I), Redfern (Cricketer I), Shires (Criketer I)

„Budapesti Torna-Club” csapata:
Csatárok: Minder, Hajós, Mannó, Buda, Ray.
Fedezetek: Róka, Ordódy, Klebersberg.
Hátvédek: Gabrovicz, Harsády.
Kapuvéd: Stobbe I.

Bíró: James Joland (B. T. C.) .

A sorsolás utána a bécsiek a napot háttal választották. Kezdet után a bécsiek támadnak és szép összjátékkal hamarosan a magyarok kapuja elé jutnak, mely ellen többször intéznek veszélyesnek látszó támadást, de pozitív eredményt nem érnek el, mert a döntő pillanatban a hátvédek és kapuvéd megmentik mindannyiszor kapujukat.


A B.T.C. csapatja lassanként belemelegszik a játékba és többször áttereli a játékot a bécsiek mezejére, de a kapu elleni támadásokat sikeresen kivédik ott is a hátvédek és a kapuvéd. Az első félidő vége felé nagyon változatosan folyik a játék, de a csapatok egyike sem ér el eredményt minden igyekezetük daczára.
Az első félidő 0:0 eredménynyel végződött és a félrevonuló játékosokat lelkesen üdvözli a tribün közönsége.
A játék eddigi menete azt a benyomást keltette a nézőben, hogy a csapatok nagyon egyenlők és így rendkívüli érdeklődéssel tekintett mindenki a mérkőzés további lefolyása elé.

 

A második félidőben a B. T. C. támad gyors tempóban és a tempót folyton forszírozva keményen szorongatják a bécsieket. Mintegy negyedórai játék után a B. T. C. csatárai átviszik a labdát a hátvédek mögé és Mannó védhetetlenül rúgja azt kapuba. A közönség lelkes óváczióban részesíti a B. T. C. csapatát, melyet az láthatólag felvillanyoz és támadásait még erélyesebben folytatja.

 

A játék csaknem kizárólag a bécsiek térfelében folyik tovább és csakhamar veszedelmes helyzetbe jut a bécsiek kapuja. Ray beadja a labdát és azt Mannó fejjel a hálóba löki. Leírhatatlan riadalomba tört ki erre az újabb eredményre a közönség, a milyet Budapesten még nem láttunk. 5000 torok éljenzésének moraja zúg fel, a nézők kalapjaikat dobálják, zsebkendőiket lobogtatják. Az elismerés ilyen spontán megnyilatkozásba láthatólag feltüzeli a magyar játékosokat, a kik újabb kezdet után újból szorongatják a bécsieket és alig nehány percz eltelte után ellenállhatatlanul rohannak a csatárok a bécsi kapu felé, melynek hálójában bennakad harmadszor is az újból Mannó által lőtt labda. Az előbbi jelenet fokozott mértékben ismétlődik, a közönség tombol örömében, az olcsóbb helyek közönségének a kerékpárpályára szorult része ugrándozva ad örömének kifejezést. Az izgalom eléri a tetőfokát és a közönség egy helyt betöri a korlátot is.


A bécsiek most összeszedik minden erejüket, hogy legalább 1 goalt adhassanak ellenfeleiknek, Leuthe beáll a csatársorba, Wagner fedezetnek megy és ime változik a helyzet, csakhamar veszedelem fenyegeti a magyarok kapuját. Stobbe kapuvédnek többször nyílik alkalma, hogy védje kapuját, a mi sikerül is neki. Egy alkalommal kiszalad és elrugja a labdát, ez azonban rögtön háta mögé kerül és a bécsi csatárok viszik az üresen álló kapu felé. Már-már biztosnak látszik a goal, mikor Harsády utolérvén a csatárokat a kapu előtt a labdát cornerre rugja ki.


A sikertelen támadásban kifáradtak nagyon a bécsiek és ezt felhasználják a magyar játékosok, hogy támadólag lépjenek fel.
Közvetlen a játék befejezése előtt a bécsi kapu előtt vannak a magyarok és a Ray által beadott labdát Mannó fejjel Hajóshoz adja, a ki viszont Budához továbbítja, a ki belökvén fejjel a kapuba, megszerzi csapatának a 4-ik goalt.


Lejárván az idő, a bíró a játék végét jelzi. A közönség lelkes ovácziója közt vonulnak el a B. T. C. játékosai, de kijut az elismerésből a bécsieknek is, a kik keményen védték magukat.


Az őszi football-idény megnyitójával mindenki megvolt elégedve, hiszen csaknem mindenki a bécsi csapat győzelmét hitte és még a legsovenebbek sem gondoltak a magyar csapat ilyen fölényes győzelmére.


A B. T. C. büszke lehet játékosaira, a kik lankadatlan szorgalommal elérték végre azt, hogy egy elsőrangu bécsi csapatot sikerült legyőzni. Ellenfeleik közül heten a Cricketerek első csapatából valók, kettő pedig a W. A. C. és a Wiener F. C. 98 legjobb játékosa és valamennyien beletartoznak a bécsi válogatott csapatokba, melyek husvétkor a kontinensre rándult Richmond F. C.-val szemben oly szépen megállották a helyüket.


Hogy mégis sikerült ellenük a B. T. C.-nek győzelmesen kikerülni, az a csapat magas klasszisa mellett bizonyit és ha a csapat nem bizakodik el, hanem folytatja eddigi éveken át folytatott szorgalmas tréningjét, ugy még sokkal szebb formát mutathat és felküzdheti idővel magát a kontinens legjobb csapatává.


A B. T. C. játékosainak technikája ugyanazon fokon áll, mint a bécsieké és a mi megszerzi fölényüket, az az egyesek gyorsasága és kitartása.
Ezen eredmény után a legszebb reményekkel tekinthet a B. T. C. őszi nemzetközi matchei elé, melyeket Ausztria legjobb csapataival – W. A. C., I. Vienna, Hrazer Sp. V., Slavia, Cricketerek – kell küzdenie.


A mi az egyes játékosokat illeti, azok mind a két csapatban jól játszottak, különösen áll ez a B. T. C. játékosaira, a kik valamennyien jó kondiczióban voltak. Harsády, Róka, és Ordódy a szokott jók voltak, míg Mannó, Gabrovicz és Klebersberg meglepő jól játszottak és játékuk által nagyfokú javulásról tettek tanuságot. Különösen feltűnt a csatársor játéka melyben régebben nagyon sok volt a kapkodás, míg a mostani mérkőzésen körültekintéssel és összjátékkal vitte át a labdát az ellenfél védelmén. Észrevehetőleg előnyére vált a csapatnak, hogy a labda technikai kezelésében biztosabbak, sokkal pontosabbak. Stobbe I. állt ezúttal a kapuban és nehányszor nagyon szépen védett, ugy látszik ő is javult legutóbbi nemzetközi matcheken való szereplése óta.


A bécsi csapatban legjobbak voltak Foy, Leuthe és Wagner a védelemben: Shires, Redfern és A. Lowe a támadásban, de a többiek is valamennyien jól játszottak. Szép dribbling játékot láttunk Shirestől és Foytól és különösen utóbbinak elegáns, finom játéka sokszor elismerésre ragadta a közönséget. Grohmannról nem mondhatunk ítéletet, mert a kapott goalokat nem védhette ki, a mit pedig védett, az nem volt nehéz munka.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
BTC
Pálinkás Judit

A labdarúgásról szóló első ismertetést Molnár Lajos írta le „Atlétikai gyakorlatok” című munkájában, 1879-ben. Őt követte Szokolay Kornél, 1886-ban, a Képes Sportnaptárban megjelent írásával, mely a Három angol labdajáték című cikkében jelent meg. 1890-ben pedig a Sportvilág írt a kontinentális labdarúgás híreiről, eredményeiről.


Különböző történetek keringenek arról, hogyan került az első futball-labda az országba. Az egyik forrás szerint Harry Perry, az atléták angol edzője hozta magával, s így mutatták be az 1895. december 8-án megtartott téli viadalon. Mások szerint a Budai Tornacsarnokban, vagy az egyik katonai iskolában már „rugdosódtak” ekkor. Csapatról és szabályokról még nem beszélhetünk, hisz a futball első magyar nyelvű szabálykönyvét Bély Mihály adta ki 1896-ban Angol rúgósdi (Futball) címmel.


A leghitelesebbnek tűnő történet szerint, Lányi-Lőwenrosen Károly hozott 1896-ban először futball-labdát Amerikából magával, amit a Törekvés dalárdában mutatott be. A bemutató jól sikerülhetett, mert november 1-jén sor került az első nem hivatalos futballmérkőzésre, a Pékerdőben. A meccs eredménye több lábtörés és rándulás, de egyben a játék kezdete is.


Ennek történetét a népszerű „Csarli bácsi” később így írta le:
„1895-ben jöttem haza Amerikából és magammal hoztam két football labdát. A MÁV-hoz léptem be, mint mintaasztalos, majd 1896-ban tagja lettem a Törekvés dalárdának, s ennek tagjaiból verbuváltam egy csapatra való játékost. Három hónapig gyakoroltunk, s utána megrendeztem az első football-match-et. Háromszáz jegyet sikerült előre eladnunk, egy jegy ára 10 krajcár volt, tehát gazdagok voltunk. A felszerelést úgy állítottuk össze, hogy a hosszú alsónadrág szárát, valamint a gyári kék munkanadrágot rövidre vágtuk, a bakancsokat pedig megstoppliztuk. A mérkőzés napjával azonban rettenetes pechünk volt. 1896 november 1-én délelőttre ugyanis 25 cm magas hó esett le. Ezek után nagyon meglepődtünk, hogy mégis mintegy 300 néző volt kíváncsi a játékra. A játékosok azonban nem akartak levetkőzni. Sok rábeszélésre végre kaphatók voltak arra, hogy úgy bekecsben, csizmában mégis játsszanak. Csak Winkler József (a későbbi válogatott Winkler fiúk édesapja) és magam öltöttünk dresszt. A nagy mérkőzés 20 percig tartott, mert ezalatt három bokatörés történt, s a további játékot be kellett szüntetni. Engem az összes asszonyok diszkvalifikáltak, (Csarli bácsi nyelvén ez azt jelentette, hogy őt tették felelőssé a balesetekért) s fél évig nem mehettem közéjük, mert szemükben én gyilkos voltam.”

 


A „hivatalos” magyar labdarúgó-kezdetet azután Hajós Alfréd, olimpiai úszóbajnokunk így jegyezte fel: „Stobbe Ferencnek, a „Sportvilág” akkori szerkesztőjének, egyébként építésznek társa volt Ray Rezső építész. Ennek Svájcban, Lausanne-ban tanuló és ott futballozó fia, Ferenc magával hozott Budapestre egy valódi angol labdát. Ezt Stobbeval 1896 decemberében magával vitte a BTC tornatermébe, s az itt gyakorlatozók közé dobta. Valamennyien a labdára rontottak, rúgták, dobáltak, ütötték, mígnem Iszer Károly a BTC művezetője és vezére meg nem állította a labdával viaskodókat és Ray el nem magyarázta a labdarúgás lényegét.” A tornászok 1897 januárjában két csapatot szerveztek, amelyek a havas és sáros Millenárison készültek az első mérkőzésre. 1897. május 9-én rendezték meg az első magyar hivatalos futballmérkőzést, száz főnyi néző előtt. A BTC két csapata, a kék-fehérek és a piros-fehérek csaptak össze. A csapatok összeállítása a következő volt: kék-fehérek: Réti - Klebersberg, Bauer-Pesky, Harsády, Iszer - Ray, Hajós (Guttman), Kakas, Gillemot, Szűcs; piros-fehérek: Weisz-Panny, Paletta - Coray, Jezsek, Sturza K .- Stobbe, Lindner, Surza H., Malaky, Papp. A meccset a kék-fehérek nyerték 5:0-ra, mert a csapatukban játszott Ray Ferenc.


A mérkőzésnek nagy sikere volt, még hetekig beszéltek róla Budapesten. A BTC példája fellelkesítette az ifjúságot és gyorsan terjedt a futballozás a fiatalok körében.


A mérkőzés után néhány játékos és vezető Bécsbe utazott tapasztalatcserére és egyúttal meghívták a Criketterek csapatát Budapestre. Elérkezett a nagy nap, 1897. október 31-e, amikor is sor került az első nemzetközi mérkőzésre, a BTC és a bécsi Criketterek között. A mérkőzés jegyeit sok helyen ingyen osztogatták, de így sem telt meg a 2000 nézőre épült lelátó. Csak néhány száz néző volt kíváncsi a meccsre. A BTC kék-fehér ingben állt fel: Stobbe – Harsády, Ashton – Iszer, Pesky, Klebersberg – Ray, Yolland, Hajós, Ramaszéder, Lindner. A bécsiek csapatában 9 angol és 2 osztrák játszott. Bírónak két Criketter-játékos apját R. Lowet kérték fel. Az eredmény nem volt kétséges. A fiatal, lelkes magyar csapat 2:0-s vereséget szenvedett a tapasztalt bécsi csapattól, de a futball iránti lelkesedésüket a mérkőzés nem törte meg. A közönség pedig eleinte mulatott az eddig még nem látott jeleneteken, de a mérkőzés végére, már egy „szakértő” tudásával magyarázta az egyes akciókat.


Először csak egyetlen egyesület, a Budapesti Torna Club működött labdarúgó egyesületként az országban. Vezetője Iszer Károly volt.


A BTC példáján fellelkesülve hamarosan sorra alakultak a futballcsapatok a fővárosban és vidéken is. Az első fővárosi csapatok Óbudai Tornaegyesület, III. ker. Torna és Vívó Club, Műegyetem, Magyar Athletikai Club, Ferencvárosi Torna Club, Postások Sport Egyesülete, Budapesti Atlétikai Club, Újpesti Torna Egylet, „33” Futball Club, Törekvés Sport Egyesület; és vidéken a Pozsonyi Torna Egyesület, majd Eperjes, Szabadka, Baja, Arad, Komárom, Sopron egyesületei voltak.


A klubok egymás ellen mérkőztek ill. nemzetközi mérkőzéseket játszottak. 1897-1900 között összesen 56 nemzetközi, 63 fővárosi klubközi, 20 vidéki klubközi mérkőzésre került sor.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Iszer Károly a BTC művezetője és vezére Ramblers csapatok Az első hazai football ábrázolás, Molnár Lajos Atlétikai gyakorlatok című, 1879-ben megjelent könyvéből. Labdák, felcserélt felirattal, Molnár Lajos könyvéből. Pályarajz Molnár Lajos könyvéből. Lőwenrosen (Lányi) Károly Ray Ferenc
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98