A sahot Bécsből Budapestig tartó utjában is több helyen üdvözölték. Így Pozsonynál, Szempczen, Tarnóczon, Esztergom Nánánál, Nagy-Maroson. A sah franczia nyelven mondott nehány szót.

Budapestre hét óra és nehány perczkor érkezett meg a vonat. Az indóház villamos lámpái nyüzsgő és fényes képet világítottak itt meg. A katonaság zászló-meghajtással tisztelgett, a zenekar a perzsa himnuszt játszotta, mely utközben az utczán többször is felharsant. A sah vonatának érkeztét hatalmas éljen fogadta, a mit a sah a kocsi ajtajában fejbólintásokkal fogadott. József Ágost főherczeg sietett elébe s a király nevében köszöntötte. A sah mindkét kezét elébe nyújtotta. József Ágost főherczeg bemutatta Széll Kálmán miniszterelnököt s ez a többi minisztereket.

Nerimán Kán, a bécsi követ bemutatott a sahnak egy polgári öltözetű férfiut is, Vámbéry Ármin egyetemi tanárt, a híres keleti utazót. A sah perzsa nyelven nyájasan szólt a tudóshoz, s meghívta másnapra magához.

A hintóba ülve, a sah együtt foglalt helyet József Ágost főherczeggel. A többi kocsiban perzsa méltóságok együtt ültek az osztrák- magyar hadsereg egy-egy főtisztjével. A menetet mindenfelé harsogó éljenzés fogadta. A szállodába megérkezve, nem sokára nyugalomba tért a sah. A másnapra megállapított terv sok változást szenvedett, a mi különben gyakran megesik máskor is, mert a sah az utazási renden sokat szokott változtatni; vesebajban szenved, a mi meg is látszik fáradt külsején és arczán.

Szeptember 25-ikén az egész délelőttöt lakásán töltötte, s fogadta Széll miniszterelnököt és a tudós Vámbéryt, a kit fölkért, mondaná meg, hogy azért nem tehet látogatásokat, mert ő gyönge beteges ember. Délután három órakor sétakocsikázásra indult s bejárta a város nagy részét. A Ferencz József-hídon ment át Budára s a Lánczhídon tért vissza. Az Andrássy-út elején egy szegény ember előtört a közönség soraiból, kérvényt akart átadni a sahnak. A rendőrök azonnal elfogták;
de a sah megtudván, hogy mi történt, kérte az elfogott szabadon bocsátását.

A sah ezután félórát a lóversenyen töltött, honnan a fogadóba tért vissza. Itt hat órakor fényes ebédre gyültek a meghívott előkelőségek. A házigazda tisztjét József Ágost főherczeg teljesíté. a sah mellett a főherczeg és a miniszterelnök ültek, aztán felváltva a perzsa urak, a magyar miniszterek, katonai előkelőségek, a hatóságok képviselői. A sah nem iszik se bort, se pezsgőt, de azért nem hiányoztak a felköszöntők. A sah perzsa nyelven – melyet a tolmács francziára fordított, - a következőket mondta:
*Ürítem poharamat fenkölt barátomnak, Ő Felségének, Ausztria császárának egészségére, a kinek vendégszeretete környezett ugy Bécsben, mint itt is, a melyre mindig hálásan fogok visszaemlékezni. Ferencz József császár és király Ő Felsége sokáig éljen!*

Mikor az ulolsó éljen is elhangzott, József Ágost főherczeg franczia nyelven igy válaszolt: * Ő Felsége itt létével nagyon megtisztelt bennünket és nagyon örülünk, hogy Ő Felsége jól érzi magát körünkben. Legyen szabad remélnünk, hogy a sah Ő Felsége, ha -- a mint kilátásba van helyezve – rövid idő mulva visszatér ide, ismét jó benyomásokat fog itt szerezni. Musaffer-ed-Din sah-in-sah

(királyok királya) Ő Felsége sokáig éljen!* Lelkes éljenzés hangzott ismét.

Ebéd alatt a sah nagy élvezettel hallgatta a czigány-banda zenéjét. Az ebédről operaszínházba ment a sah. A királyi páholyban a sah és József Ágost főherczeg együtt ültek, s velök volt a tolmács is. A közönség megéljenezte a sahot. Az utczákon is mindig szívesen köszöntötték.

Napközben a sah számos rendjelt osztatott ki. Széll miniszterelnök a legnagyobb perzsa rendjelt kapta. Szeptember 26-ikán a sah a Margitszigetet látogatta meg; este a Park-klubban József Ágost főherczeg ebédjén jelent meg, majd szeptember 27-ikén délben utazott el Konstantinápolyba a szultán látogatására. Innen azonban október 7-ikén ismét visszatért Budapestre, hol két napot töltvén, Oroszországon keresztül majd haza Perzsiába.