A tanulók száma 2000-3000 között váltakozik s ezek majdnem mind collegiumban laknak. A collegiumoknak egy főnöke és több, ennek alárendelt tanára van. Minden collegiumban csak egy tanterem – a mely csudálatosképen egyszersmind ebédlőül szolgál, - mert a diákok úgy vannak beosztva, hogy ugyanabban a collegiumban laknak, a melyben csekély számú óráikat hallgatják.

Nem is volna lehetséges a mi értelmünkben 20-25 órát hallgatni, mert a collegiumok habár nem is messze, de mégis annyira vannak egymástól, hogy öt percz alatt a leggyorsabb rohanással is alig lehet eljutni egyiktől a másikig. Angliában t. i. nincs 10-15 perczes szünet. Rövid és szigoruan megtartott öt percz után következik a másik óra.

Minden órában nagyon változik a hallgatóság, mert Oxfordban és Cambridgeben a diákok heti négy órával kezdik és 12-vel végzik a hallgatást. Nincs, nem volt és nem is lesz rá eset, hogy ennél többet hallgassanak. A tanárok egyszerűen nem engednék meg, mert szellemileg talán magasabbra jutnának, de gyenge ifjakat nevelnének Albionnak, a mely végre elcsenevészesedésre vezethetne.

S annyi bizonyos, hogy az angol diák és férfi bámulatosan edzett. Angliában nem igen van téli kabát, a szobák állandóan hűvösek, mert a kandallók nem adnak elég meleget. Sehol nincs 13 foknál melegebb. A tantermek is hidegek, állandó légvonat van bennük, mert köröskörül mindig nyitva vannak az ablakok. Az angolnak nem árt a huzat. Csekélynek, talán nevetségesnek, de annál jellemzőbbnek tűnhetik fel a következő kis megfigyelés, a melyet egy szeles, zivataros, téli reggelen tettem. Nyitva voltak az ablakok a tanteremben s a szél lengette és lefujta a papirokat az asztalokról. A világ minden nemzetének a fia hasonló esetben becsukta volna az ablakokat, legalább az egyik oldalon, s az ánglius tintatartókat és nehezékeket rakott a papírokra, írt és hallgatott tovább.

Anglia egész nevelési rendszerében semmi kötelezőt nem ismer: azonban a sport az egyetemi ifjuságra nézve kötelező, úgy, hogy kiki tartozik egy sportnemet választani s arra tanítják őket. Az egyetemi, illetve collegiumi ifjuságnál a sporton kívül az étkezésre óriási gondot fordítanak. A reggelit a szobájukban külön-külön szolgálják fel nekik s minden reggel igen gazdag étlap áll rendelkezésükre; választhatnak thea, kávé és csokoládé között, a mihez mindig kapnak sonkát, tojást, vajat, halakat, kolbászokat, gyümölcsízeket és édességeket. Többször voltam meghíva ilyen egész közönséges, mindennapi diákreggelire s bátran állíthatom, hogy nálunk a legvagyonosabb urak nem élnek jobban. Az angol diákot egészségi szempontból szoktatják a gazdag reggelihez, mert a test éjszaka feldolgozta az este magához vett táplálékot s különben is szellemi foglalkozásnak néznek eléje s erre erőt kell gyűjteni.

A második reggeli (lunch) már egyszerűbb és ennél csak arról gondoskodnak, hogy a test ne egyoldalulag tápláltassék, ezért egy hús ételt és egy puddingot adnak rendesen 1-2 óra között. Ez azért is kevesebb, mint a reggeli, mert a lunch után következik a testgyakorlat. Ezután egyszerre nagyon megváltozik az utcza képe. Az egész egyetemi ifjuság seregestől tódul a sport különböző nemeihez.

Délután 2-5 között gyakorolják és készítik magukat elő a minden trimester végén tartandó különböző versenyekre s erről nem hiányozhatik a diák; a tudományok tanuságtételével; a vizsgálatokkal ellenben senki sem törődik, legkevésbé maga a diák. Leírás után nem lehet azt az életet elképzelni, a mely Oxforban és Cambridgeben az ember elé tárul a folyón. Az egész folyó mentén az egyes collegiumok színeivel és czimerével díszített hajóalakú pavillonok állanak a vizen. Ezek mindegyikében hallatlan fénynyel berendezett olvasó és nyugvótermek, meg öltöző szobák vannak.

Az evezés után módjában áll a felhevült és fáradt diáknak magát itt pihenni ki, olvasni, levelezéseit elvégezni, vagy ha tetszik, mindjárt ott átöltözni. Ezt az átöltözést azonban mindenkor fürdésnek kell megelőznie. Ha haza akar menni a diák, szaladnia kell, nehogy meghüljön. S az igazán szép látvány, mikor négyesével gyönyörűen begyakorolt lépésekkel futnak haza.

Otthon megfürödnek, átöltöznek s szobájukba kapják a theát. Csak este ebédelnek közösen, még pedig estélyi öltözékben, frakkot húznak és fehér nyakkendőt kötnek. Magától értetődik, hogy az ebéd hasonlóképpen megfelel a reggeli gazdagságának. Az úszáson, evezésen, víváson kívül, mint tudva van, a tenisz és a labdarugás (football) van legjobban elterjedve.

Minden collegiumnak 3-15 acres között váltakozó paradicsomi kertje van s mindezeken kívül egy 25 acres területű University park szolgál versenytérül az ifjuságnak. Az egész park köröskörül fákkal, cserjékkel van beültetve, padokkal van ellátva, hol a közönség sétálhat és nézheti a versenyeket. Középen van az a gyepes terület, melynek üdesége puhasága vetekedhetik a legpuhább bársonynyal vagy szőnyeggel. Ennek a térnek is naponkint igen érdekesen változik a kinézete, hat kertész gondoskodik a rendben tartásáról. Ezek naponkint megkapják a rendeletet, hogy mekkora területen, melyik collegium és milyen versenyt tart.

Kora reggel aztán megindul ebben az értelemben a munka. A kertészlegények kimérik az egyes versenyekhez szükséges területeket s erre a czélra alkalmazott kis talicskát tolnak körül, melynek kerekét egy apparátus állandóan fehér festékkel nedvesíti. Ezzel körül rajzolják a versenyzők területét. Külső kordonul, póznákon az illető collegiumok szineit viselő zászlókat vernek le s ott állhat a nézőközönség. Gyönyörű látvány már maga az elrendezés. És a sohasem hiányzó közönség, a mint a lobogókat látja, mindjárt tudja, melyik collegiumok küzdenek egymással. A mint vége van a versenyeknek, rögtön rohannak a munkások, gereblyéznek, hengereznek, gyepszínnel látják el és tömik be a támadt gödröket s másnap reggel már felfrissülve és hibátlanul várja a gyep a versenyzőket.

Különösen nagy odaadással készülnek Oxfordban és Cambridgeben a minden tavaszszal küzdendő versenyekre. Hihetetlen e két ősi városnak (a sport terén) szakadatlan versengése. Mindkettő magasztos tradicziók nemesítő légkörében él s a világért sem mondana le a küzdelemről. 2-3 héttel a verseny előtt valósággal dédelgetik a versenyzőket. Igy például csak húst és tojásfélét – mint a mi erősít – esznek, a tésztát, - mely hízlal és nem ad erőt – theát megvonják tőlük, fürösztik, massirozzák őket és szinte eltiltják a szellemi munkától.

Erre a tilalomra pedig nem igen van szükség, mert a tanulók nem igen erőltetik meg magukat ebben az értelemben. A sport őrült tulságba viteléből származott súlyos, gyakran egész életre szóló betegségekről, megnyomorodásokról és halálesetekről beszél az oxfordi és cambridgei egyetemi krónika, de szellemi túlerőltetésre még nem igen volt eset.

Sajátságosnak tetszhetik a tisztelt olvasó előtt, hogy angol egyetemi életről szóló czikkem, nem lett egyéb mint csevegés a sportról. Az angol egyetemi életnek azonban ez a fő jellemvonása. Hogy a tudomány mennyire másodrendű szerepet játszik a az oxfordi és cambridgei egyetemen.

Méltóztassék megítélni abból, hogy például Oxfordban a téli trimester elején hirdetve volt „ Liederdichter des XII. und XIII. Jahrhunderts” czímű német irodalmi előadás, a melyet nem lehetett megtartani, mert a 2000 hallgató közül senki nem jelentkezett reá. Egy másik tanár Schiller „Jungfrau von Orleans”-ját volt tárgyandó s arra ketten voltak kíváncsiak. Az angol ifjuság színe-java nem érdeklődött, nem törődött a német irodalommal!