Vége már a délafrikai két köztársaság szabadságharczának.

A nagy angol haderő maga előtt hajtotta még a kis boer sereget, mely Krüger elnök menekülése és Botha fővezér lemondása után megmaradt. Folytonos harczok közt vonultak mind feljebb, éjszak felé, a portugál tartomány határához. Egy részök átment portugál területre, a másik rész szétoszlott.

Az angolok mindenütt sok hadikészletet , élelmiszert találtak, s több angol ágyut, melyeket a boerok ejtettek zsákmányul. Néhány nap mulva egy esztendeje, hogy az öldöklő harcz folyt. Az angol lapok maguk mutatnak rá, hogy a két boer ország lakossága 1898-ban 158,000 lélekből áll, tehát harmadrész annyi, mint Budapest lakossága. Ez ellen kellett Angliának teljes hadi erejét annyira kiszorítani, hogy most a khinai nagy osztozásban magával tehetetlen.

Roberts lord szept. 20-ikán jelentette, hogy a boer hadseregből nem maradt más, mint nehány kóbor csapat.

Az összes fegyverben levő boerok számát 3000 főre tette, s ebből fele átment portugál területre, mikor az angolok ellenállás nélkül megszállták szeptember 17-ikén az utolsó vasúti állomást, Nelspruitot. A boerok hasznavehetetlenné tették ágyuikat, elégették készleteiket. A vasúti lokomotívokkal és fölszereléseikkel is igy bántak. Minden arra mutat, hogy a hivatalos háboru mielöbb véget ér. Ha Schalk-Burger mint helyettes elnök nem akarná elvállalni a felelősséget a fegyverletételért, akkor a portyázó hadjárat még hónapokig is eltarthat; de ha megtörténnék a hivatalos fegyverletétel, akkor az angolok a portyázó boer csapatokkal mint rablókkal bánnának. Ellenkező esetben azonban rendes hadviselő félnek kell elismerni.

Az utolsó harczokban elesett a boerok egyik vakmerő vezére, De Wett tábornok is.

A kis sereget, mely a portugál határ felé szorult, Piener és Götze tábornokok vezetik.
A kétségbeesett harczok legnevezetesebb vezére De Wett boer tábornok, ki hónapok óta apró csapatokkal támadta meg az angolokat, s ki ellen az angol haderő nagy részének mindig résen kell lenni, hősi halállal végezte életét, az utolsó harczokban. Potsefstroomnál sziven találta egy angol golyó; a hős vezér a csatatéren halt meg a bátrak halálával. Sok vitéze esett el a boer seregnek a haza védelmében.

A hősi védelem daczára angol fogságba jutott Kronje után De Wett vezette az oranjei sereget, miután Villebois, Delarei szintén hősi halált értek, Pretoriust is halálosan megsebesítette az ellenség. De Wett vakmerő apró harczokban tizedelte az angol sereget és Roberts tábornagy nem bírt vele hónapokig. Legjobb tábornokait küldte ellene, hogy a vakmerő vezért hatalmába kerítse. De Wett tábornok szinte meseszerű ember lett, és azt tartották róla, hogy senki más, mint Anglia kérlelhetetlen ellensége, az engesztelhetetlen Parzell, Irország politikai vezére, ki az angol képviselőházban viselt háborut Anglia ellen. Parzell évek előtt meghalt ugyan, de a képviselet föléledni vélte Dél-Afrikában, De Wett személyében. De Wett pedig Oranje délafrikai állam előkelő családjából származott. A háboru alatt sok bajt csinált az angoloknak, míg ezen a csatatéren érte a halál.

A tábornok három fia még elöbb elesett, a felesége nagy bubánatában utánuk halt, birtokát tűz pusztította el és most ő maga is elköltözött az élők közül. De Wett tábornok halála dicső volt: harczmezőn esett el, a mint kívánta.