Oly meleg, őszinte, valósággal viharosan kitörő lelkesültségének volt színhelye e hónap 22-ikén a Népszínház, a milyenhez hasonlót a magyar szini életben ritkán találunk. A lefolyt évek kedves emlékeitől áthatott, valódi érdemeket elismerő és igaz szeretettel csordúltig telt szívű közönség ünnepelte a kitűnő művésznőt, Blaha Lujzát, ki ezelőtt éppen egy negyedszázaddal lépett fel az akkor még új Népszínházban először.

Ez a közönségnek eme megható elismerése teljes mértékben meg is illette Blaha Lujza aszszonyt, hiszen nem csak az ő fényes művészetének szólt az ünnepeltetés, hanem rendkívüli érdemeinek, hatásainak is, melynek igen nagy része van nemcsak a Népszinház fölvirágozásában, hanem a magyar népszinmű föllendültében, sőt fővárosunk megmagyarosodásában is.

Játékával, népdalaival valóságos hódításokat tett s évek hosszú során át mondhatni hazafias küldetést teljesített, mert ellenállhatatlanul bevonta, beédesgette a szinházba azok - korábban még - nagy tömegét is, akik magyarul nem tudtak, de megértették az ő csengő, édes dalát s apránként maguk is, de főkép ivadékaik magyarokká lettek.

A népszinművet ő tette igazán kedveltté, népszerűvé. Hiszen a Szigligeti ebbeli első kísérleteit nagyon szivesen fogadta ugyan a magyar közönség s Füredi és Hegedüsné játékát, dalait lelkesen méltányolta, de ezen két művészünk letűntével a népszinművek is lassanként csak nem egészen eltűntek a Nemzeti Szinház műsorából.

És Blahánéval mindez egyszerre megváltozott. Kedves eredetiségével, vidámságával, játékának énekes, utánozhatatlan bájával, hamisítatlan magyarságával egy csapásra meghódította a közönséget a népszinmű számára.

S a népszinmű virágzásnak indult és a magyar főváros szinészetének olyan sajátosságává fejlődött, a milyennel más nagy városok szinházi világa alig dicsekedhetik. Magyaros eredetiség kezdett helyet foglalni a szinpadon s nyelvünk terjedésére nézve rendkívüli hatása lett annak, hogy az oly vegyes fővárosi lakosság estéket tölthetett ebben az üde magyaros világban. S a magyar népdal is fölhangzott mindenütt a fővárosban, ellenállhatatlan erővel kiszorítva az idegent.

A művésznő ünneplésén a főváros sok ezernyi rendes színházi közönsége mind jelen óhajtott lenni, de csak kicsi része volt, mely bejuthatott. Az ünnep a szinpadon kezdődött, s hova virágot, koszorút egész délután szállítottak. Blaha Lujza lakására és a szinházhoz pedig egymás után érkeztek az üdvözlű táviratok és levelek. Este a Népszinház személyzete a szinpadon gyülekezett. Ott volt a főváros Népszinházi bizottsága is, hogy üdvözölje a művésznőt.