A 19. század közepétől már Európa valamennyi országában egyre sürgetőbben merült fel a nők képzésének kérdése. A kötelező népiskolai oktatás, az egyre bővülő középiskolai hálózat szinte szükségszerűen vetette fel az egyetemi képzés megnyitását is.

A legelső orvosnő New Yorkban kapott diplomát, 1849-ben, majd Európában Zürichben, Bernben és Genfben nyíltak meg az egyetemek orvosi fakultásai a nők előtt. Hazánkban – a poroszos oktatási elvekhez ragaszkodva – sokáig nagy ellenállás mutatkozott ezügyben, végül Wlassics Gyula kultuszminiszter rendelete törte meg a jeget, mely 1895-ben megnyitotta a nők előtt bizonyos egyetemi karok kapuját (bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti).

A sajtó meglepően jól reagált: évtizedeken át rendszeresen közöltek statisztikai adatokat arról, hogy más országokban már hány diplomás nő van, illetve leírásokat arról, hogy hogyan látják el munkájukat. 1876-ban például a Vasárnapi Újság közölte egy rövid hírben, hogy az USA-ban 500 gyakorló orvosnő és 200 medika van. Európában a svájci egyetemek voltak az élen (kb. 200 női hallgatóval), ahol számos közép-kelet-európai nő tanult (román, orosz, majd később magyar, pl.: Hugonnay Vilma).

Az újságban kiemelkedő tényként megemlítették Chenut Emma nevét, aki a Sorbonne-on katedrához is jutott. A cikk ázsiai (indiai és japán) példákat is sorolt a nőorvosok képzésével kapcsolatosan. 1883-ban arról tudósítottak, hogy Upsalában (akkor Svédország) letette az első nő a doktori vizsgát (Fries Ellen), mégpedig a bölcsészettudományi karon.

1884-ben a hetilap szintén angliai orvosnőkről tudósított, akik "nem riadoznak már nagyon attól, hogy föltegyék a komoly tudori kalapot s apró csecsebecséik és szépségszereik közt a rideg kutyabőrös diplomát is megtűrik."

A ”Nemzeti Nőnevelés" hasábjain György Aladár is e gondolatok szellemében írt 1891-ben: "A nő, kit az emberi nyomor látása az orvosi pályára visz, ha értelme s tapintata elegendő, annyit érhet e téren, mint hasonló tehetségű férfiú ... minden nőt csak azért, mert nő, az orvosi pályától eltiltani nem lehet, nem szabad. ... miként az utazó ügynök s tengerész is lehet jóindulatú családapa, a tanítónő s orvosnő sem szűnik meg igazán nő lenni, ha neveltetése helyes s egyénisége nem félszeg."

Természetesen az „ellentábornak is voltak érvei. Azzal kapcsolatosan például, hogy a nők leszorítják a férfiakat a különböző pályákról, Maczki többször is hangsúlyozta, hogy a "versengésben győzzön a jobb” s különben is "ellenszenves, ha a nő késsel emberhúsba vág."

Ellenszenv kérdésében vitának helye nincs, az mindenkinek magánügye. És Maczki sem láthatott a jövőbe, hiszen mára már több olyan pálya is „elnőiesedett”, amelyet annyira óvtak bármiféle női tevékenységtől a korabeli tudorok.