A telefon terjedése

1900 | November

A telefon elterjedtségét tekintve; az elsö helyet az Amerikai Egyesült Államok foglalják el. Hálózatának már 1892-ben több mint kétszázezer állomása volt s ma már meghaladja a kileczzszázezeret. Másodsorban Németország következik száznegyvenezer telefonállomással. 1894-ben még csak kilenczvenháromezer állomása volt.

Németországban Berlin volt az első város, ahol telefonhálózatot berendeztek. Ma, tizennyolcz évvel azután, hogy a németek bevezették telefont, harminczkétezer állomásával elsö helyen áll a világ összes telefonhálózattal biró városai közt. Berlint ötszázhusz más várossal és községgel köti össze telefon, köztük Budapesttel is. Ennek a hálózatnak hossza kilenczszázhatvan kilométer.

Ennél nagyobb távolságra szóló telefonhálózat csak kettö van: Berlin és Memel közt, ennek hossza ezertizenkét kilométer, és New-York és Chicago közt, amely ezerötszázhusz kilométer hosszu. A teória szerint nincs olyan távolság, amelyre telefonálni ne lehetne. Hogy például Memelböl Berlinen át ma még nem lehet közvetlenül Budapestre beszélni, bár a két hálózat ugyanazon központban végzödik, annak oka az a sok technikai nehézség, amelyeket idáig még nem tudtak legyözni s amelyek a kisebb vonalokon is sok zavart okoznak.

Az illetö kormányok most fejezték be azokat a tárgyalásokat, amelyeknek eredménye a Berlin-Brüssel-Páris közti internaczionális telefonhálózat lesz. A hálózatot, melynek hossza több, mint ezer kilométer lesz, öt milliméter átméröjü bronzsodronyokkal fogják berendezni. Egymástól távollevö helyek közt a távbeszélö berendezése, különösen, ha a vezeték kevéssé lakott vidékeken vezet keresztül, nem sok jövedelemmel kecsegtet. Innen van az, hogy mig a helyi és a közel környékre szóló hálózatok száma napról-napra szaporodik, mivel igen jol jövedelmeznek, addig a messzebbre szolgáló vezetékek nagyon lassan terjednek.

Nagy távolságokra még igen soká a táviró fogja pótolni a távbeszélőt. Angliának hetvenötezer, Svédországnak ötvenezer, Francziaországnak harminczötezer és Svájcznak harminczezer telefon állomása van.

Ezek a számok, a többi országot tekintve, ezután már rohamosan csökkennek. Ausztriában huszezer, Oroszországban tizennyolczezer, Norvégiában tizenhatezer, Dániában tizenötezer, Olaszországban tizennégyezer, Spanyolországban tizenkétezer állomás van ; ugyanannyi van Hollandiában is, mig hazánkban csak tizezer telefonállomás áll a közönség rendelkezésére. Irország hatezer, Japán háromezerötszáz, Kuba harmadfélezer, Ausztrália, Keletindia, Portugália és Luxenburg két-kétezer állomást mutathatnak ki.

A Fokföldön hatszáz, Oláhországban négyszáz, Bulgáriában és Tunisban pedig csak háromszáz telefonkészülék szolgálja a közönség kényelmét.

Megosztás:

A telefon - ahogy elkezdődött

Kántor Judit

Reis masinája, amelyben Bell meghallotta, hogy a ló nem eszik uborkasalátát ...

Mindenki úgy tudja - hiszen az iskolában is így tanítják -, hogy telefont Bell találta föl. Ám ahogy sok más nagy találmánynak, a telefonnak is volt "valódi" feltalálója, akiről csúnyán elfeledkezik a hálátlan (avagy csak tájékozatlan) utókor. "Távhang-készülék" ugyanis már Bell masinája előtt is létezett, mégpedig a Philipp Reis által 1861. október 26-án Frankfurtban bemutatott készülék.

Reis tanár volt, jó adag kutató kívácsisággal: a telefon mellett konstruált egy háromkerekű járművet és egy vízórát is. Hogy ez utóbbiak megalkotására mi motiválta, azt nem tudjuk, de visszamelékezései szerint a távbeszélő létrehozásához a fül működése iránti kutatásai vezették el. Egy ilyen eredeti készüléke megtalálható a Pannonhalmi Főapátság gyűjteményében.

Eredetileg az adó egy fából faragott fül volt, sertéshólyag imitálta a dobhártyát és egy áramvezetékhez kötött fémszalag a kalapácscsontot. Amikor a hanghullámok megmozgatták a membránt, az áramkör bezárult vagy kinyílt. A vevő egy dróttal körültekert fém kötőtű volt, amelyet az áramlökések megmágneseztek, a rezonáló test pedig eleinte egy hegedű, később egy fadoboz volt. ("Modernebb" változatában már fémből készült tölcsér helyettesíti a fület, vagyis kicsit elengánsabb a készülék.)

Reis egyik kollégája így emlékszik vissza az egyik kezdeti bemutatóra:”Reis sógora az adó mellett, a kertben egy könyvből olvasott fel, Reis pedig a házban hangosan továbbadta közönségének azt, amit a vevőn hallgatózva megértett. Az egyik jelenlévő azonban gyanakodott, hogy Reis kívülről tudja a könyvet. Odalépett az adóhoz, s olyan, értelmetlen mondatokat mondott, mint például ez: „A ló nem eszik uborkasalátát”. Reis ugyan nem értette pontosan, mit nem eszik a ló, de kétkedő vendégét sikerült meggyőznie arról, hogy készüléke működik."

A Reis-féle távbeszélő hivatalos bemutatójára a Frankfurti Fizikai Egyesületben került sor 1861-ben. Ez a próba is még a kornak megfelelő naivsággal zajlott. Egy távoli szobában egy személy kürtön játszott, egy másik pedig énekelt - ezt az "előadást" hallgatták a szakértők. Bár a kürtszó jobban érvényesült, végülis az emberi hangot is közvetítette a készülék. Annak ellenére, hogy a bemutató szakmailag sikeresnek bizonyult, Reisnek mégis csalódást okozott. Elkezdték ugyan készüléke értékesítését, egy frankfurti cég a szériagyártáshoz is hozzáfogott, de szabadalmaztatni nem lehetett, mivel ekkoriban Németországban még nem volt szabadalmi jog.

Mivel magánfelhasználók akkoriban még nem voltak, kezdetben főleg a kollégák és a szakmai érdeklődők vásárolták a készüléket. Egyik vásárlója Alexander Graham Bell volt.

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!