Az emberi érzékek működésének egyik legsajátszerűbb jelensége, hogy egy és ugyanaz az inger egyszerre több érzékre is hat. Vannak olyan emberek, a kiknél a hallás bizonyos színképzettel vagy egybekötve, vagyis bizonyos hangok hallatára egyúttal bizonyos szineket is látnak.

Másoknál a hallás íz- és szagérzéklettel jár együtt. Az ellenkezőre, hogy t. i. valamely más érzék ingerlése hangérzeteket is idéz elő, szintén van példa, bár ritkábban. Leggyakrabbi ezek közt a jelenségek közt a halló idegek izgatásával együtt járó szinérzet, vagyis, a hogy ujabban elnevezték, az színes hallás. Az érzékszervek működésének e rendellenessége ugy látszik nem is olyan ritka dolog, mint az ember gondolná, legalább azok a tudósok, a kik foglalkoztak vele, könnyü szerrel találtak nagyobb számu „színhallót”.

Az erröl összeállitott számadatok ugyan ma még meglehetősen ingadoznak, - némelyek 12, mások 43 százalékra teszik azok számát, a kik hallás közben szineket is látnak. Pontosabb adatokat csak úgy lehetne kapni, ha igen sok embert, például egy nagyobb város lakosságát lehetne megvizsgálni abból a szempontból, hány szinhalló van köztük. Egy másik tapasztalati adat, hogy többnyire szellemileg élénk, erős képzelő tehetségü embereknek van meg az a tulajdonságuk. Meyerbeer, a híres zeneszerző is színhalló volt.

Hogy jobban ismerhessük és megmagyarázhassuk a színes hallás jelenségét, ahhoz még sok megfigyelés és kutatás szükséges. Hogy nem valami beteges jelenség, vagyis hogy a színhalló ember nem egyúttal idegbeteg is, az bizonyos. Ő csak másképp fogja fel agyában a hangokat. Azt lehet mondani, hogy a színes hallás azoknak az érdekes jelenségeknek egyike, melyek a szellemi egészség és betegség határvonalán állanak, a mely jelenségek természetét azonban közelebbről ez idő szerint még nem ismerjük.