Hasonló esetben van Budapest főváros is. Ennek pénzügyei oly helyzetbe jutottak, hogy a város intéző körei már kikerülhetetlennek mondják a községi pótadó emelését. Az adóemelés azonban oly visszatetszést szült a polgárság közt, különösen tekintettel arra, hogy ez idő szerint úgy is minden kereseti ág nehézségekkel küzd, hogy az adóemelést elhalasztották s a főváros részint bizonyos közmunkáknak lassubb keresztülvitelével, részint kölcsönnel fog segiteni magán.

Ezen kívül a tulságosan költséges közigazgatási szervezet egyszerüsitésével lehetne enyiteni a pénzügyi bajokat. A miniszterelnök és belügyminiszter, kinek tárczájához a főváros ügyei tartoznak, behatóan foglalkozik a főváros helyzetével s arra az elhatározásra jutott, hogy a főváros szervezetére vonatkozó törvénynek gyökeres reformját fogja javaslatba hozni. Eddig az volt a terv, hogy a fővárosi törvényt majd csak az általános közigazgatási reform keresztülvitele után fogják megváltoztatni. Most már arra az elhatározásra jutottak, hogy ezzel a változtatással nem várnak a megyék és községek reformjáig, hanem mielőbb hozzáfognak.

Hogy a viszonyok a vidéken sem sokkal jobbak, néhol még rosszabbak is, azt tudja mindenki. Tudja maga a kormány is. Itt nem lehet az orvoslással a közigazgatási reformot bevárni. Ez az oka annak, hogy a belügyminiszter fölszólitotta a főispánokat, hogy a leghivatottabb tisztviselők közremüködésével tartsanak értekezleteket és tegyenek javaslatokat, mi módon lehetne a mostani tulságosan hosszadalmas és nehézkes hivatalos eljárást egyszerüsíteni.

Az eljárás egyszerüsítése – ez most a jelszó mindenütt, mert az ország már nagyon is sinyli a tulságos sok irkafirkát s ezernyi érdek mindenfelé segélyért kiált!