A londoni magas társaság egyik nőtagja sétaközben meglátott egy kintornás embert, a kinek hátáról egy apró majom kéregetve tartotta feléje a gyűjtőperselyt.

A hölgynek annyira megtetszett a kis állat, hogy megvette s otthon kényeztette s beczézgette. Egy ízben estélyt rendezett a lady, s ez alkalomra a majomnak uj ruhákat készíttetett, hogy bemutathassa a társaságnak.

Az állat ügyességétől mindenki el volt ragadtatva s bámulták, a mint bókolt s hamisítatlan angol modorban kezet fogott az egyes érkezőkkel. Történt azonban, hogy az est folyamán a társaság egyik hölgytagja zongorához ült s egy dalt énekelt.

Alig fejezte be az éneket, a majom keresni kezdett valamit s végre egy ezüst csészét kezébe fogva, végigjárt az egész társaságon. Nyílvánvaló volt, hogy mi a szándéka.

A háziasszony nagy zavarba jött, az egész társaság pedig jóízűen nevetett - a szokás hatalmán. Mikor készen volt a gyüjtéssel; felugrott az éneklő hölgy vállára s az ezüst csésze tartalmát az ölébe öntötte. A tekintélyes összeget jótékony czélra fordították.