avagy Reis masinája, amelyben Bell meghallotta, hogy a ló nem eszik uborkasalátát.

Mindenki úgy tudja - hiszen az iskolában is így tanítják -, hogy telefont Bell találta föl. Ám ahogy sok más nagy találmánynak, a telefonnak is volt "valódi" feltalálója, akiről csúnyán elfeledkezik a hálátlan (avagy csak tájékozatlan) utókor. "Távhang-készülék" ugyanis már Bell masinája előtt is létezett, mégpedig a Philipp Reis által 1861. október 26-án Frankfurtban bemutatott készülék.

Reis tanár volt, jó adag kutató kívácsisággal: a telefon mellett konstruált egy háromkerekű járművet és egy vízórát is. Hogy ez utóbbiak megalkotására mi motiválta, azt nem tudjuk, de visszamelékezései szerint a távbeszélő létrehozásához a fül működése iránti kutatásai vezették el. Egy ilyen eredeti készüléke megtalálható a Pannonhalmi Főapátság gyűjteményében.

Eredetileg az adó egy fából faragott fül volt, sertéshólyag imitálta a dobhártyát és egy áramvezetékhez kötött fémszalag a kalapácscsontot. Amikor a hanghullámok megmozgatták a membránt, az áramkör bezárult vagy kinyílt. A vevő egy dróttal körültekert fém kötőtű volt, amelyet az áramlökések megmágneseztek, a rezonáló test pedig eleinte egy hegedű, később egy fadoboz volt. ("Modernebb" változatában már fémből készült tölcsér helyettesíti a fület, vagyis kicsit elengánsabb a készülék.)

Reis egyik kollégája így emlékszik vissza az egyik kezdeti bemutatóra:”Reis sógora az adó mellett, a kertben egy könyvből olvasott fel, Reis pedig a házban hangosan továbbadta közönségének azt, amit a vevőn hallgatózva megértett. Az egyik jelenlévő azonban gyanakodott, hogy Reis kívülről tudja a könyvet. Odalépett az adóhoz, s olyan, értelmetlen mondatokat mondott, mint például ez: „A ló nem eszik uborkasalátát”. Reis ugyan nem értette pontosan, mit nem eszik a ló, de kétkedő vendégét sikerült meggyőznie arról, hogy készüléke működik."

A Reis-féle távbeszélő hivatalos bemutatójára a Frankfurti Fizikai Egyesületben került sor 1861-ben. Ez a próba is még a kornak megfelelő naivsággal zajlott. Egy távoli szobában egy személy kürtön játszott, egy másik pedig énekelt - ezt az "előadást" hallgatták a szakértők. Bár a kürtszó jobban érvényesült, végülis az emberi hangot is közvetítette a készülék. Annak ellenére, hogy a bemutató szakmailag sikeresnek bizonyult, Reisnek mégis csalódást okozott. Elkezdték ugyan készüléke értékesítését, egy frankfurti cég a szériagyártáshoz is hozzáfogott, de szabadalmaztatni nem lehetett, mivel ekkoriban Németországban még nem volt szabadalmi jog...

Mivel magánfelhasználók akkoriban még nem voltak, kezdetben főleg a kollégák és a szakmai érdeklődők vásárolták a készüléket. Egyik vásárlója Alexander Graham Bell volt.