Az étherion

1900 | Március

Az ujvilágból, ahonnan Tesla Miklós szenzácziós, de kétségbe vont találmánya, a drót nélkül való telefonálás óta, újabb fölfedezésről nem jött hír, most a kutató emberi szellemnek megint egy újabb diadaláról jön szenzácziós híradás.

Brush F. amerikai természettudós fölfödözte a világaethert, azt a hipotetikus anyagot, mely a világegyetem légüres téreit betölti és molekuláinak rezgése által a fényt szüli meg s az égi testeknek egymásra ható vonzóerejét közvetíti.

Az aethert tudvalevőleg eddig is létező anyagnak hirdették a természettudósok és magyarul leb-nek nevezték el. Igy készült el azután a fénynek régi elmélete, mely szerint a napvilágot az aether rezgése hozza el hozzánk. Brush most az aethert, mely eddig csak szükséges föltétel volt a tudományban, valóságos anyagnak mutatta be. Valamely - a jelentésekben le nem írt módon - előállította, megfagyasztotta, majd meg felmellegítette s elnevezte "étherion"-nak. (A találmány, ugy látszik, szerény tudóstól származik, mert a feltaláló nem a maga nevéről nevezte el.)

Megállapitotta Brush az uj anyag igaz(?) tulajdonságait: benne van természetesen a levegőben és mivel a levegőnél 1.444.000-szer könnyebb, tehát egy könczentiméter levegőben a köbczentiméternek csak másfélmilliomodrészét teszi ki. Még nem valószínűtlen az sem, hogy az étherion több elemnek a vegyüléke.

Ha ez a fölfedezés egészen igaznak bizonyul, akkor méltán nevezhető az évszázad legnagyobb természettudományi diadalának. Az étherion ugyanis a természettani hipotézisek bebizonyításán kívül át fog alakítani és ki fog egészíteni egész sor természetfilozófiai és spiritisztikus tételt. Brush tanár laboratóriumából bizonyos világnézetek átalakulása is szárnyra kel, hasonlóan ahhoz a korhoz, mikor Galilei tanítása kényszerítette az emberiséget a Biblia bizonyos tételeinek uj és másforma magyarázására.

Az anyag végtelenségének elpusztíthatatlanságának hirdetői, a régi Büchneriánusok élednek föl ettől a fölfedezéstől legelőször. Amit ők tanítanak, hogy tudniillik az anyag is végtelen és sem teremteni, sem elpusztítani nem lehet, annak ime van már egy támogató bizonysága. Az ő oktatásuk eddig nem tudott ellenállani annak az ellenvetésnek, hogy üres tér is van, az anyag tehát nem végtelen, hanem korlátolt rög, amely megszünik létezni ott, ahol az erő még mindig megvan. Íme hát most az a bizonyság, hogy az erő mindenütt együtt van az anyaggal, tehát az anyag az erővel egyforma osztályosa a végtelenségnek és az oszthatatlanságnak.

A metafizikában, a tér-nek, mint az idővel egy kategóriába eső, korrelativákban koldus fogalomnak, a szemlélet formájának képe szintén megváltozik. Brush felfedezésére a königsbergi sírban megmozdul egy százados csontváz és azt sírja: "A tér, oh az az anyag, mert ameddig tér van, addig étherion is van. Oh, Brush rámczáfolt szörnyen. A tér nem forma többé, hanem az étherion végtelen sokasága; mit szóljak ez ellen, amikor az amerikánus oly világosan bemutatta, hogy már meg is fagyasztotta?!..."

A spiritiszták ujjonghatnak. Azok bizonyosan megtalálják már most, hogy micsoda is az a titokzatos fluidum, a léleknek első takarója, (mert a test az a második) a világító lélektakaró, melyben a szellemek járnak! Mi más volna a "fluidum", mint a láthatóvá lett étherion, az anyag, amely egymilliónégyszáznegyvenezerszer könnyebb a levegőnél s amely ennélfogva a földöntuli közlekedésnek is, az egész okkultisztikus világnak legjobb makadámja!

Hát a telepáthiát, a látnokságot milyen könnyű már most megmagyarázni azzal, hogy az idegenergia meglöki az értheriont és az erő azután igy száll szempillantások alatt száz meg száz mérföldön keresztül, egyik embertől el a másikhoz!...

Még a természetfilozófusok legujabb iskolájának, a hegeli "höhere Einheit"-ba átolvadt, "molekulisták"-nak is van hasznuk a fölfödözésből. Amit ők vallanak, hogy a molekulák rezgése foglalja kölcsönös egységbe az embert a kozmosszal, hogy az akarat, a gondolat mind nem egyéb továbbitott molekula-rezgésnél: annak most Brush fölfödözése szintén magától odaállitotta a kézzelfogható bizonyitékot.

Oly reális és nagy következményei volnának ezek a fölfödözésnek, hogy az amerikai ujságírók fantáziájára nincs is szükség, ha az étherion jelentőségére gondol az ember. Ők tudniillik egyéb dolgokat következtetnek a Brush fölfödözéséből, ők már a Marsra akarnak evezni az étherionban, étherionból készült csolnakokban.

Megosztás:

Etherion

Kántor Judit

Az etherion problémája már régen foglalkoztatta a tudományt. Amikor Newton leírta az „általános nehézkedés” törvényét, azzal egyúttal azt is állította, hogy ez a törvény minden csillagászati jelenség alapja. De a „nehézkedés” csak akkor működhet, ha létezik valamilyen „fizikai médium”, ami „az égi testek egymásra hatását közvetíti”. Vagyis kimondta, hogy a „teljesen üres tér” nem más, mint fizikai képtelenség.

Newton után ez a kérdés vált a fizikai kutatások egyik központi témájává, s amikor összekapcsolódott a fény terjedésének kérdésével, alig volt olyan kutató, aki ne szólt volna hozzá a kérdéshez.

Sokáig jó megoldásnak tűnt az „aether” fogalmának bevezetése, ami a világűrt betöltő, „végtelen finomságú” anyag lett volna. Eulee szerint ennek sűrűsége negyvenmilliomod része lenne a levegő sűrűségének és „a villamos és delejes hatások és egyúttal a nehézségi vagy vonzási erő közvetítőjének” tartotta. Magyarázatnak időlegesen jó volt, bár létezését bizonyítani ő sem tudta. Maradt tehát a kérdés: aether vagy nem aether?

Nem véletlen hát, hogy Brush bejelentése, miszerint képes előállítani az általa etherionnak nevezett anyagot, erősen felbolygatta a tudományos közvéleményt. Mit is tud az „új anyag”?
„Ennek a gáznak sürüsége a fölfedezö szerint a víz sürüsége egy tizezred, tehát a levegö sürüsége egy száznegyvennégyezred részének felel meg, molekuláinak mozgás-sebessége pedig százhetven kilométer másodperczenkint. Rendkivüli könnyüségénél és megfelelö csekély adhaesiójánál fogva a földi atmoszferában nem fordulhatna elö, ha egyuttal az egész világürt is be nem töltené.”

Aether helyett jött tehát az aetherion, az új őserő, mellyel nemcsak a kémia gazdagodott egy új elemmel, hanem a kozmológia és a fizika is olyan új eszközt nyert, mellyel számos korábbi problémáját megoldhatja. Igaz, hogy még ezt sem sikerült tiszta állapotában előállítani, de mégiscsak reménysugár!

Azért ne feledjük azt sem, hogy ebben az évben nem ez volt az egyetlen nagy kémiai fölfedezés: ekkor „született” a koronium, a krypton, a metargon és a neon is!
Hogy melyik „éli túl” a századfordulót, az majd később derül ki…

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!