Az eljegyzést a magyar és osztrák hivatalos lapok múlt vasárnapi azonos tartalmú következő jelentései adták hirül:

„Stefánia főherczegasszony özvegy trónörökösné ő császári és királyi Fensége, miután Ő császári és apostoli királyi Felségének, mint legfelső családfőnek hozzájárulását és beleegyezését kikérte és megnyerte, jegyet váltott nagy-lónyai és vásáros naményi gróf Lónyay Elemér császári és királyi kamarással, a magyar országgyűlés főrendi háza örökös tagjával”

Az esküvő a remek szépségű miramarei kastélyban ment végbe, mely egykor Miksa főherczegnek, mielőtt mexikói császárrá lett, oly kedves tartózkodási helye volt, s a melyet Stefánia főherczegasszony is különösen kedvelt. Itt, hova a természet minden szépségeit pazarúl összehalmozta, kívánt belépni az új életbe, melynek útját szive érzelmei nyitották meg.

Az új frigy Ő Felségének a királynak beleegyezésével létesült s a lovagias, nemes lelkű uralkodó maga is segitett elháritani az akadályokat, maga is segédkezet nyújtott arra, hogy feledhetetlen egyetlen fiának özvegye elérhesse azt a boldogságot, melyet ettől a házasságtól remélt.

Stefánia főherczegasszonyról, a ki szive vonzalmát követve lemondott fényes állásáról, hogy magyar grófné legyen, nem mondhatnánk olyat, a mi ismeretlen volna; hiszen 1881 május óta, midőn a tizenhétéves szép belga királyleány a boldogult Rudolf trónörökös neje lett, a magunkénak tekintettük őt s igaz szeretettel, hódolattal kisértük élete folyását, osztoztunk örömében, bánatában s a legőszintébb ragaszkodással kisérjük őt most is, midőn tizenegy évi özvegység után második házasságra lép.

Leendő férje, gróf Lónyai Elemér, egyike a magyar főuri világ kiváló tagjainak. 1863 aug. 24-én született a zemplénmegyei Bodrog-Olasziban, s igy kilencz hónappal idősebb, mint fejedelmi jegyese, aki 1864 május 21-én született.