Okos írás a szentírás. Egy helyen többek között azt mondja: „Zörgessetek és megnyílik nektek."

A “Nyirvidéknek” legutolsó számában zörgettem a szöllőtelepítő rigolírozók kapuja előtt, és íme az anarcsi fenyves erdő alatt három sír tárult fel, melyek honfoglaláskori ősöknek hamvait takarták.
Egyszerű munkás emberek takarták fel azokat és mint minden ilyen alkalommal kincsre véltek akadni, a mire pedig honfoglaláskori sírokban hazánkban eddig nem akadtak. 

Takarékosak voltak az elhaltakkal szemben, de ruházatukról nem tépték le a rosz ezüstből készült - alig egy-két forint értékű pitykéket, szíjdíszítéseket, fülbevalókat, hanem ritka esetben még a kardjukat is, - melyek anyagi értéket nem képeztek ugyan, de amelyeknek köszönjük azt, hogy itt élünk, míg más élelmesebb faj bennünket modernebb fegyverekkel örökségünkből ki nem szorít - mellékelték, hogy a túlvilágra is boldog hazát hódíthassanak utódaiknak.