Budapest legfiatalabb műintézete, a kerepesi úti Uránia-Színház, mely dicsérendő buzgalommal szolgálja a tudományok népszerűsítésének érdekeit.

A múlt héten "A vas" czímen kúltur-történeti látványosságot mutatott be, mely három szakaszban 7 élőképes diorámában, 156 színpadi nagyságú vetített képben tünteti föl az emberi művelődés történetében oly rendkívül nagy szerepet játszó vasnak bányászását, feldolgozása és finomításának módjait s alkalmazását.

A kísérő szöveget - Brezina Arisztid hasonló tárgyú dolgozata nyomán, de a magyar vonatkozások révén úgyszólván egész önállóan Edvin Illés Aladár tanár írta, zamatos magyar nyelven, szerencsés rövidséggel, találó fordulatokkal. A mily tanúlságos és érdekes ez a szöveg, ép oly szépek a képek, melyek a hallgatóság figyelmét méltán lebilincselik.

A diorámák során megjelennek az őskori czölöpépítmények, egy gyönyörűen világított tájkép keretében, továbbá szem-és fültanúi leszünk egy robbantásnak az érczhegységben, megnyílni látjuk a vasolvasztó kazán torkát, melyből zúdulva ömlik ki a vörösen izzó olvadt vas tömege.

Megfigyelhetjük az úgynevezett tégely aczélgyártást, annak a valóban drámai kép keretében, a mint e gyártás feltalálójától ellesi titkát a versenytárs, míg utolsó színpadi jelenet gyanánt a varrógép apotheozisát látjuk.

Közben pedig szinte rohamos gyorsasággal kergetik egymást a a színház kitűnő skioptikonja segélyével a fehér vászon függönyre vetített képek, melyek a vasbányákat, gyártelepeket s a gyárak berendezését, a munkát, s a munka eredményeit ( ágyút, lokomotívot, a legnagyobbszerű vashidakat, vasházakat, s tornyokat stb) ábrázolják.