Május 13.ikán délben fogadta ő felsége mind a két delegáczió tisztelségét, mely alkalommal az elnökök a szokásos üdvözlő beszédeket intéztek Ö Felségéhez.

Szilágyi Dezső, a magyar delegáczió elnöke, igen szép, lendületes beszédében megemlékezett a király berlini látogatásáról is és a hármasszövetségre vonatkozólag utalt arra, hogy ez a szövetség, melyet politikai érdekek kötöttek, gyökeret vert a népnek meggyőződésében is.

Az uralkodó válaszát nagy érdeklődéssel várták ezuttal, mert a szomszédos Balkán-félszigeten bizonyos nyugtalanító tünetek merültek fel s egy izben egymást érték a vészjósló hirek Oroszországnak a balkáni állapotokra vonatkozó terveiről.

A királyi válasz e tekintetben tökéletesen megnyugtató volt és eloszlatott minden aggodalmat arra nézve, mintha a Balkán-félszigeten bármiféle változások készülnének, vagy a köztünk és Oroszország közt 1897 tavaszán, uralkodónk szentpétervári látogatása alkalmával létrejött egyetértés megzavarodott volna.

A király határozott nyilatkozata megnyugvást fog kelteni mindenfelé.

Bulgáriának, illetőleg fejedelmének tervei, a maczedoniai forradalmi bizottságok mozgolódásai, az albán törzseknek idönként ismétlődő féktelenkedései nem képesek megzavarni a Balkán-félsziget nyugalmát, ha monarkhiánk és Oroszország egyetértően el vannak határozva arra, hogy a béke megzavarását tűrni nem fogják.