Az utóbbi időben sok felszólalás tárgya volt a boszniai közigazgatás nem annyira a delegáczióban, mint a hirlapokban.

Ezek arra inditották a magyar delegáczió egyik tagját, Ernuszt Kelement, hogy nyilatkozatra szólitotta fel a közös pénzügyminisztert. Kállay közös pénzügyminiszter hétfői hosszabb nyilatkozata eloszlatta amaz aggályok egy részét, melyek a boszniai közigazgatás tekintetében fölmerültek, de nem volt elég kimeritő arra, hogy minden irányban tiszta képet nyujtson a boszniai közállapotokról.

Tény, hogy Boszniában a magyar ipar és kereskedés nagyon kevés tért birt magának hóditani.

Azok a nagy összegek, melyeket e tartományra költöttünk s még egyre költünk, a magyar közgazdaság számára nem kamatoznak. A mi haszon Boszniában van, az az iparosabb és vállalkozóbb Ausztriának jut.

Bosznia tudvalavőleg közjogilag egészen kivételes helyzetben van.

A berlini kongresszus Ausztria-Magyarországra bizta kormányzását, de névleges uralkodója a szultán maradt. A két törvényhozás a közös pénzügyminisztert bizta meg a tartomány kormányzásával. Ez azonban tényleg sem nem Magyarország, sem nem Ausztria ügye, de közösügy sem, mert hisz a közös ügyeket a törvény szigoruan meghatározza.

Ebből a kivételes helyzetből következik, hogy Bosznia költségvetését előterjesztik ugyan a delegáczióknak, de csak tájékoztatásul.

A delegácziók azt meg nem szavazzák. A zárószámadásokat nem ellenőzi semmi parlamenti testület. Alkotmányos ellenőrzése tehát a boszniai költségekre nincs.