Emliettük már, hogy a delegácziók budapesti ülésezéseire Boszniából és Herczegovinából küldöttségek érkeztek Budapestre.

Mohamedánok és kersztények, s kihallgatásra akartak járulni a királyhoz, majd később Széll miniszterelnökhöz. Napokig voltak Budapesten, kihallgatást azonban nem nyerhettek. Ennek okairól Kállay Béni közös pénzügyminiszter, kinek hatáskörébe tartozik a megszállott két tartomány igazgatása, a delegácziókban bővebben nyilatkozott.

A küldöttségek nem juthatván a király elé, Visontai Soma képviselőhöz fordultak, hogy a miniszterelnöknél eszközöljön ki elfogadást.

Széll Kálmán miniszterelnök következőleg válaszolt: Mint alkotmányos miniszterelnök mindenkit fogad, a ki nála jelentkezik. De a küldötteknek csak azt felelhette volna, hogy forduljanak panaszaikkal a közös pénzügyminiszterhez, a ki felelősségének tudatában intézné el az ügyet. A történtek után azonban, és mivel ilyen előzetes bejelentés jött közbe, azon a nézeten van, hogy a küldöttséget épenséggel nem fogadhatja, mert a küldöttség eddigi viselkedése bizonyos tüntető jelleget hord magán.

Különben sem járulhat hozzá a miniszterelnök, hogy e küldöttség őt keresse fel, mert törvény értelmében nincs közvetlen befolyása a bosnyák közigazgatásra.

Kállay közös pénzügyminiszterhez forduljanak, a kinek felelősségérzetében, igazságszeretetében meg van a biztositék, hogy ha vannak alapos panaszok, azok orvosoltatni fognak. A miniszterelnök ebben az ügyben nem fellebbviteli fórum az egyedül illetékes tényezővel, Kállay pénzügyminiszterrel szemben.

Hir szerint a küldöttségek elhatározták, hogy a magyar képviselőházhoz együttes kérvényt nyujtanak be.

Ezt az itt időző küldöttség tagjain kivül a Tuzláról, Banjalukáról megérkezendő többi mohamedán küldöttek is, sőt katolikus elemek is alá fogják irni. A katolikus elemek a ferenczrendi szerzetesek és több katolikus földbirtokos.