New-York szépe, avagy a közönség élvez, a kritikus nem
Igazán hihetetlen, hogy manapság milyen ostobaságokkal lehet a közönséget elbolondítani!
Eddig legfeljebb a pikantéria hatott, a franciák szellemes, de ép oly sikamlós ötletei, melyeknek mindig valami erkölcstelen íze volt, de legalább bírtak anynyi szellemességgel, hogy az ember kedélyére hatottak.
De ez a finom pikantéria sem csábítja többé a publikumot. Anynyira belefáradt már a modern darabokba, hogy a szemenszedett léhaságokból nem követel magának részt és, hogy ezt a legszellemesebben bebizonyítsa: diadalra juttatja a legszellemtelenebb darabot, a mit a világon valaha csak összeírtak. Mert miben rejlik a szellem?
A pábeszédek ügyes és frappáns felhasználásában; a mese érdekes szövésében. De semmiesetre se abban, hogy a színpadon hölgyek, a kórista-lányok milyen közvetlen ügyességgel tudják fodros szoknyájukat jóval a bokán túlemelni. A pikantériának ez a fajtája legfeljebb az orfeumokban lehet otthonos. A pikantériának csak akkor van helye, s csak abban az esetben lehet akceptálni, ha szellemes, a szellemességért sok mindent megbocsátunk.
A Magyar Színház legújabb darabja azonban minden egyéb, csak szellemes nem. Aztán ha legalább helyzeteket tudna teremteni az írója! Mintha legalább a legügyetlenebb színügyészhez fordult volna a zeneszerző, csakhogy bájos muzsikáját annál jobban érvényre juttassa.
Mert a New- York szépe se operette, se énekes színmű, mert egyáltalán nem darab. Hanem a táncok, felvonulások , a groteszk csoportosulások, balettek tarka öszszeviszszasága minden alap híján. A cselekvény , a melyet a szerző a darab elején még valahogyan be igyekezett vezetni a társaságba, csakhamar megszökött ebből a bolondos kényszerhelyzetből.
Az emberek jönnek-mennek. Beleszeretnek egymásba, de a következő pillanatban már megbánják s egy más valakibe szeretnek. És ez így megy szűnes-szüntelen és a közönség élvez! Hallatlan! Az ember gondolkodóba esik. Ha ez így tovább tart, úgy rövid időn belül a színházban czirkusz-programmot élvezhetünk végig, s a cirkuszban gyönyörködhetünk a legromantikusabb operettekben.
Ezzel az ostoba bolondsággal nem lehet a közönséget becsapni. A színház még nem orfeum. Pedig mint említettem a zenéje nagyon kedves ; behízelgő keringők, ropogós indulók, váltakoznak a darab folyamán s nem lehet elvitatni, hogy az ügyes rendezés nem egyet pótolt, a mit a szellemtelen szerző kifelejtett. Legjobb is lett volna talán, ha az egészet kifelejti.
A szereplők elég jól tánczoltak. Azok, a kik játszottak s a szoknya fodros habossága nem akarta elnyelni a finom női idomokat. Sokaknak beteljesülhetett a vágya. A kik a szem igen gyakran a legjobb mérleg. Soha anynyi meztelen női láb, dekoltál váll! Istenem! Mint hírlik az összes női szabók legközelebb beállnak a sztrájkba. Megrendelésük olyan kevés, hogy nem tudnak dolgozni a színházak számára.
A darab sikert aratott. Azt bizonyítaná a tömérdek taps, vagy mi...
Rózsa Lilinek sok híve akadt. És nem lehet elvitatni a kisasszonytól, hogy kedves graciőz megjelenésével kellemesen hatott. Táncza tele volt tűzzel, temperamentummal.
Mostani szereplésével bebizonyította, hogy ő is azok közé tartozik, a kik miatt a szabó-sztrájk beállt. Ladovszky Gizella, mint időszaki cukorbaba jól festett, s vannak, kik bizonyítják, hogy nagyon édes volt. Ő volt az egyedüli, aki mértéket tudott tartani.
A címszerepet Inkey elpróbálta. A próba csak félig sikerült. Játéka kezdetleges, roppant színtelen Ez nem primadonna-vér! Halvér. Ráthonyi fess volt. Sziklay mókázott. Rózsahegyi brillírozott. Fütty- kupléja óriási derültséget keltett.
Egyáltalán, a férfiak közül alig akadt egy- kettő, kinek nem lett volna jó dolga: folyton ölelkezett a lányokkal, vagy csókolózott, a mint éppen a zene hangulatot adott rá. A kiállítás nagyon szép volt. Kár ezeket a díszleteket rögtön nem értékesíteni más darabban. A fordítás elég jó. A verseket Makai a megszokott bravúrral írta meg. A ritmusz, a rímek olyanok, hogy nem is valók egy ilyen ostobaságba.
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!